Töredelmesen bevalljuk, hogy első éjszakánk alkalmával a Platánban nem számoltuk meg a szoba mind a négy sarkát… Ennek több oka is volt: A szobánknak legalább hat, de inkább nyolc sarka van, továbbá olyan fáradtan dőltünk ágyba a tartalmas nap és a blogírás után, hogy maximum két-három sarokig jutottunk volna el a számlálásban. Reggel hatkor viszont frissen és üdén ébredtünk a blog korrigálása és megosztása okán. Fél kilenckor riport készült velünk a négy hónapja indult SkyFM Rádióban. Ilyen ez az egri kaland… Mire az ember felébred, HOPP, már adott is egy riportot a helyi rádiónak! (Igen, az előbbi „frissen és üdén”-kifejezés pusztán költői túlzás volt) Az interjúban – számunkra is megdöbbentő módon – a programjainkról esett szó, nem árt a project folyamatos népszerűsítése! A rádióból kijövet Lenkey Mária szólított meg bennünket, ezúton is köszönjük a kedves szavakat, s a tippeket az egri látnivalókkal kapcsolatban! Ezt követte egy gyors reggeli a Platánban, volt miből választanunk: hideg és meleg reggeli egyaránt hozzáférhető a hotel étterem részében. A Bálint által fogyasztott rántottát, illetve Reni virsli-kenyér összeállítását nem vennénk komolyabb gasztronómiai elemzés alá, tény, hogy jól indult a napunk!

Reggeli után a Platán szolgáltatásaként masszázs következett Bálint számára, egész pontosan szőlőmag olajos testmasszázs, amit Farkas Attila hajtott végre egy külön erre a célra kialakított szobában a legnagyobb szakértelemmel. Jó… nem vagyunk annyira otthon masszázs terén… fogalmazzunk úgy: moziba gyakrabban járunk, mint a testünket gyúratni, de Bálint pozitívan élte meg ezt a fél órát és később a nap folyamán egyszer sem ordított fel, hogy szétcsúsztak volna az izületei, vagy, hogy épp leszakadni készülne a válla. Szóval… minden jel arra mutat, hogy Attila érti a dolgát!

Masszázs után felfedeztük  Eger egy „kultikus” kocsmáját, a Békafüttyöt, ahol megtudtuk ez az egri vizilabda csapat kedvenc helye! A kocsmázás egy kávé elfogyasztásában merült ki, amit rendben találtunk.

Következő programpontunk egy városnéző túra volt Badacsonyiné Bohus Gabriella vezetésével, aki elképesztő alapossággal és odaadással részletezte számunkra, miről mesélnek a belváros épületei, illetve rövid betekintést adott Eger történelmébe. Nem szeretnénk a kedves blogmustrálókat kőkemény történelmi, művészettörténeti részletekkel bombázni, de természetesen kitérnénk azokra a részekre, amik különösen megfogtak minket! Amit mindenki tud Egerről, hogy iskolaváros és körülbelül 57 ezer fős lakossága van...
Azt azonban kevesek tudják, hogy az Egri Bazilika Magyarország második legnagyobb temploma, melyet 1837 májusában szenteltek fel. Pyrker János László, egri érsek építtette, a róla elnevezett téren áll ez a gyönyörű, klasszicista épület, a Líceummal szemben.  Amint beléptünk, felcsendült (zendült) az orgona. (Nyílván nem a Költözz Egerbe!-pályázat győzteseinek tiszteletére, annyira azért nem szédített meg minket a médiafigyelem, hogy ezt feltételeznénk.) Egy húsz perces koncertet hallhattunk, a 8028(!) sípból álló hangszeren. (Nem, nincs abszolút hallásunk, a 8028-at megsúgták.) A lenyűgöző freskók között, maga az építtető is megelevenedik. Pyrker nagyon sokat tett Eger városáért hiszen a Bazilika mellet a nevéhez fűződik az egri Gyógyfürdő alapjainak megteremtése és az első magyar nyelvű tanítóképző megalapítása, valamint a művészetek nagy mecénása volt. Végakaratában így rendelkezett: „A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké”. Nem itt temették el, de szíve, kívánságára a Bazilika altemplomában nyugszik.

A Líceumot egyelőre csak kívülről csodálhattuk meg, és itt is készültünk pár érdekességgel. Tudtátok például, hogy 365 ablaka van? Illetve, hogy az erkély ablakai (melyeket eredetileg a nyitott könyv ihletett ), a Windows logójához hasonlítanak?

Következő állomásunk a Barátok temploma (Ferences templom) volt. A világ legjobb idegenvezetőjétől (és ez kicsit sem túlzás) azt is megtudhattuk, hogy míg ma Egerben tizennyolc templom  van, fénykorában  harminchárom (!) is volt. Amíg átsétáltunk megtudtuk azt is, melyek a legjobb fagyizók a városban: Gabi néni szerint a Sárvári, az Ipacs, és a Harmos. Nos mi ezt perpillanat nem tudhatjuk, de két hét alatt bőven ellenőrizhető a dolog!

Nektek mi jut eszetekbe a  ginkgo bilobáról? Olyan baktériumos, kémiai folyamatokat magyarázó – a nézőket teljesen palira vevő – reklám…. Tehát első körben biztos, hogy NEM Eger! Pedig DE! A Kossuth Lajos utca elején is áll néhány példánya. Páfrányfenyőnek vagy mindent túlélő fának is szokták becézni, hajdan a kínai császárok az agy élesítésére használták. (Feltételezzük, hogy nem külsőleg és nem szó szerint…) A különleges növények mellett áll a Nagypréposti-palota, melyben a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár kapott helyet. Vele szemben áll a Megyeháza épülete, melyen tábla jelzi az 1878. augusztus 31-ei hatalmas árvizet. Fazola Henrik lakatosmester remekművét is itt tekinthetik meg a látogatók. A Fazola-kapu a leggazdagabb, leglégiesebb, legfinomabb kovácsoltvas mű, melyet valaha láttunk. (Igen, most, hogy visszaidézzük eddigi kovácsoltvas-élményeinket, továbbra is határozottan állítjuk!) A megyeháza kertjében gondoltuk megpihenünk a romantikus kis téren, melynek közepén egy kis szökőkút áll, és gyönyörű, védett platánokkal övezett. (S amint kigondoltuk, azon kaptuk magunkat, hogy már le is ültünk, a két-három órás menetelést azért megérzi az ember.) Kiderült a mai Sportmúzeum hajdan a börtön volt, és ahol ülünk nem más, mint a megszégyenítés tere. Ha valaki valamilyen bűnt követett el, akkor egy táblát tettek a nyakába, rajta egy felirat a bűneivel, és gyakran még ezen felül a piacon kellett furulyaszóval szórakoztatnia a járókelőket. Innen ered a szerencsétlen flótás kifejezés. Ma már az ember simán kiposztol valami cikis dolgot a másikról a facebookon (szerencsétlen posztos… vagy ilyesmi néven nevezhetjük), amivel szénné égetheti az illetőt. Nos, hajdan ez még táblácskával és furulyával ment!

Akik ismerik Mikszáth Kálmán munkásságát, azok számára ismerős lehet a következő név: gróf Buttler János. Nos a Buttler-házat is szemügyre vettük kívülről. A Különös házasság című Mikszáth művet a következő évadban mutatjuk be a Komáromi Jókai Színházban, főszereplője épp e házban lakott itt az Eger patak mellett. Apropó (itt jön a feltűnésmentes átkötés egyik témáról a másikra), most tudtuk meg, hogy az Eger-patak Balatonból ered és Poroszlónál torkollik a Tiszába. Ki vette észre a „csalafintaságot”? Nem a gumimatracos, naptejes Balatonról, van szó. Balaton egy település Heves-megyében, a bélapátfalvai járásban.

S most álljon itt egy városi legenda: Eger városát sokan a világ leghosszabb városaként emlegetik, hiszen Kanadától Csebokszáriig (Oroszország) tart. A déli városrészt (Lajosvárost) nevezik sokan Kanadának, az északi lakótelepet (Felsővárost) pedig Csebokszárinak. A Csebokszári CCCP-rejtély abból fakad, hogy az északi lakótelep felülnézetből a CCCP-feliratot adja ki. Eger rengeteg testvérvárosi kapcsolattal rendelkezik, köztük Csebokszárival. A kapcsolat a rendszerváltás előtti években kezdődött. (A CCCP a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének orosz rövidítése – fiatalabb olvasóink kedvéért.) Mai napig eldöntetlen, hogy tudatos-e, vagy véletlen... Sokan azt gondolják, az akkori vezetés ezzel szeretett volna tisztelegni a Szovjetuniónak, mások szerint a Budapest és Moszkva között közlekedő repülők a lakótelep felett mentek el, így az akkori politikai vezetők „otthon érezhették magukat”, ha letekintettek az ablakból.

Ebédre a Falánk Fanny-ba mentünk, ahol Reni orjalevest evett, majd rakott savanyúkáposztát, Bálint pedig tyúkhúslevest, másodikként  pedig lencsefőzeléket vagdalttal. A helyzet a következő: a Falánk Fanny erősségei közé tartozik a gyors kiszolgálás és az abszolút megfizethető ár. Részünkről „nem nyert” az orjaleves és a lencsefőzelék, de ízlések és pofonok… Kis kirándulásunk végén pedig betértünk a Szent Lőrinc Cukrászdába, ahol megkóstolhattuk a Békadesszertet, ami egy – meglepő módon – békát formáló rendkívül ízletes sütemény. Nem véletlen, hogy kuruttyoló kis állatkát formázva készül itt sütemény, hiszen a béka Eger egyik jelképei közé is tartozik az Eger-patak révén.

Késő délután a negyven méter magas minaretet látogattuk meg – török építészeti emlék 97 igencsak embert próbáló lépcsővel… Nos, ki tudja, mi a müezzin? Nem ér sem kiguglizni, sem visszalapozni a blogban elődeinkhez! A müezzin –miután derekasan felhúzta magát a teraszig - naponta ötször hívta imára az igazhitűeket. Vagyis majdnem megegyezik a karaktere Quasimodóval, akinek munkahelye szintén a magasban van s (a musical változatban) szintén nem restell dalra fakadni.  Csak a müezzinnek pontosan eggyel kevesebb púpja van és ideális esetben rendezettebb a fizimiskája is. Manapság ugye, mint turistalátványosság (illetve énekről lévén szó: „hallványosság”) az ilyesmi, ottlétünkkor senki nem dalolt épp a teraszon. Sebaj – gondoltuk – mi azért megmásszuk! Azért úgy a hatv… nem is… hetvenedik lépcső táján bevillan az embernek, hogy pénzt adott ki azért, hogy egy szűk csigalépcsőn izzadjon, amin maximum az anorexiás törökök közlekedhettek teljes lazasággal. Pár percnyi zihálós lépcsőmászás után azonban valóban lebilincselő látványt nyújt a város képe! Ellátni egészen a… szóval nagyon messzire! Aztán persze automatikusan adja magát a dolog: valahogy le kellene keveredni innen – s a dolog ezúttal sem túl egyszerű. A minaret megmászása mindenképp élmény, akkor is, ha utána viszonylag nehezen mozog a (puhány) ember a combjában kialakult izomláz miatt!

Hogy ne két lábon álljunk, hanem legalább négyen üljünk, betértünk a Pertu Café-ba, ahol Gacsal Barbara meghívott minket egy-egy limonádéra, s ezúttal nem követtük el azt az amatőrséget, hogy nem kevertük fel rendesen…

Vacsorára a Hotel Platán látott vendégül minket. Reni kezdetnek fokhagyma krémlevest kért aszalt paradicsomos croutonnal, majd mindketten fogas szeleteket zöldfűszeres párizsi bundában, kapros joghurtos salátaágyon. A minőség kiváló, a mennyiség nem „gyomor elcsapós”, de vacsorára tulajdonképpen nem is szabadna többet fogyasztani. Desszertként Panna Cotta volt málnaraguval, ami amellett, hogy egy finom puding-féleség, kiválóan fényképezhető olyan funkcióval, ami csak a piros színt emeli ki a képen.

Mai utolsó programunk egy csoportos, fáklyás Kazamata-járás volt, vagyis szemügyre vehettük Győri Enikő vezetésével az egri vár alatti folyosókat. A kazamata-szó jelentése: ágyúterem, fegyverház. A hely határozottan nem klausztrofóbiásoknak illetve pánikbetegeknek lett kialakítva, tekintve, hogy a kaland részét képezi egy hat-hét perces menetelés konkrétan vaksötétben a falat tapogatva, vagy a kedvesünk kezét fogva (persze megteszi apa, anya, gimnazista unokaöcs, vagy egy gazdag amerikai nagybácsi keze is, a lényeg, hogy az ember ne érezze magát védtelenül a sötétben!) A kirándulás alkalmával egy denevér is tett pár tiszteletkört felettünk. Dobó annak idején valószínűleg kevésbé stresszelt be tőle, mint csoportunk néhány tagja, őt jobban aggasztotta a kábé hetvenezer főt számláló turbános társaság a falakon kívül.  Fontos részlet, hogy láttunk döröckölőt és tömőt is! Becsszóra egyik cuccnak sincs köze a testiséghez… Mindkettőt ágyú töltésekor használják. Enikő beavatott minket az Egri csillagok című film néhány apró (és kevésbé apró) „csalásának” titkaiba is. Például, hogy a filmen olykor szinte sortüzet okádnak az ágyúk, de a valóságban ez nem lehetséges: egy ágyú a felmelegedés – és egyéb – okok miatt óránként maximum négyszer süthető el. Az a romlott „sóbiznisz”… az ferdíti így el a valóságot! Egyáltalán: a Gárdonyi-regény filmváltozata meglehetősen sokat ferdít az eredeti történethez és a realitáshoz képest. (Állítólag a Batman visszatér és a Pókember 2. című alkotások sem úgy történtek a valóságban, ahogy a művészurak filmre vitték, de mivel egyik történet sem kapcsolódik Egerhez, most nem is részleteznénk őket!) Egy órásra sikerült ez a kis földalatti kirándulás, s a várfalon ért véget, ahol Eger éjszakai látványa ejti rabul a kirándulókat. Nagyszerű lezárása volt ez a napnak. Szép csendben hazabandukoltunk a Platánba, ahol boldogan éltünk, míg… nemnem… ahol nekiálltunk szavakba önteni a nap eseményeit…A nap további képei a facebook-galériában: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.630436040387745.1073741831.622531187844897&type=1