MIÉNK A VÁR! - A tizenegyedik nap Egerben (2014.08.16.)

2014.08.17.

Álmunkból felkeltve is tudunk már költözni… a magyar ugye egy vándorló nép volt valamikor! Mi ketten is megőriztünk valamicskét a hagyományainkból, s a programunknak megfelelően áttelepültünk az Imola Udvarházból a Szent István Hotelbe! Remek volt ez a pár nap, amit az Imolában töltöttünk, igazán megérdemel még pár mondatot! Egy igazi, fiatalos lendületű szálló a nagyszerű Macok Bisztró és Borbárral, ami a város legjobb séfjével, Macsinka Jánossal büszkélkedhet. Az utóbbi egy évben ez a hely jelentős változásokon ment keresztül, előtte például valamivel szigorúbb, „fehéringesebb” volt a hangvétel  az étteremben, ma viszont konkrét cél, hogy az ember ne szégyelljen betérni hozzájuk akár egy laza nyári szerelésben sem, nincs kőbe vésett „dress-code”, s így talán egy szélesebb kör tudja látogatni a Macok Bisztrót. Az új design Ipacs Géza egri grafikus munkáját dícséri- az ő egyéni látásmódjának köszönhetően meglehetősen fotogén lett az étterem. Nem véletlen, hogy a Stílusos Vidéki Éttermiség tagja a Macok Bisztró! Hozzájárul ehhez az egyedülálló borkínálat is: régebbi évjáratú borokat is tartanak, egy része már magának az eredeti borásznak sincs a pincéjében! Minden hétre igyekeznek valami egyéni programot szervezni – a napokban például egy kis latinos zenét hallhattunk gitáron udvar-szerte – de van állandó ötlet gyermekek számára is: A Pocok Vacok a Macokban! Vagyis: gyermekfoglalkoztató minden vasárnap 12 és 16 között. Anya és apa áldják az eget, hogy meg tudnak ebédelni, miközben kisfiuk-kislányuk török szultánt, váracskát, kazamatákat rajzolgat a sarokban – illetve… a Vacokban! Egy 25 fős terem áll rendelkezésre céges tréningekhez is, valamint meg kell említenünk, hogy a szálló hat nagy családi apartmannal is rendelkezik! Még egyszer nagyon köszönjük azokat a csodás ételkülönlegességeket, amiket Macsinka János álmodott a tányérunkra, köszönjük a közvetlen, de mégis előzékeny pincéreknek a törődést… Most már sajnos mennünk kell…DSC01888.JPG

Egyre magasabbra törünk! De legalábbis a három csillaggal bíró Szent István Hotel szintjéig mindenképp! Mert ugye épp nem egy sík alföldi tájon vagyunk, hanem előfordulnak itt kisebb dimbek-dombok….és bizony ezeket néha meg is kell mászni… Na jó, ne dramatizáljuk túl a helyzetet, egyezzünk ki annyiban, hogy a Szent István egy picivel magasabban van, mint az eddigi szálláshelyeink! Gyalog a központtól csupán tizenöt perc, de a panoráma kárpótol mindenért!!!  A cuccainkat autóval segítettek felhozni, aztán az Egerbike-bringákért is átmentünk még az Imolába. Már korábban is elintéztünk magunknak egy elég masszív izomlázat azzal, hogy a minaretbe frissen és üdén szaladtunk fel – mint egy gyakorlott müezzin -, a dombon felfelé való biciklizés is biztos meghozza majd a maga gyümölcsét… Új hotelünk igazgatója, Tamás Zoltán rögtön egy welcome-drinkkel – egy kis pálinkával köszöntött bennünket, mielőtt felmentünk volna megcsodálni a legújabb szobánkat. Jó érzés az, amikor „itthon van” a házigazda és gondol Rád - és kapásból nem hagyja, hogy szomjasan lépd át a küszöbét…  Tehát a szívélyes üdvözlés után elfoglaltuk a szobát! Az igazat megvallva legelőször a teraszt foglaltuk el, egyszerűen nem tudtunk betelni vele, akár teniszmeccset is lehetne rendezni rajta, olyan hatalmas.  A szoba tágas és a cuccaink praktikusan elférnek benne – azonban tény, hogy jól meg kell gondolni, miket viszünk magunkkal, ha épp a városba indulunk, nem könnyű visszaugrani egy-egy itt felejtett holmiért! Magát a hotelt csak később lesz időnk feltérképezni, de már az első benyomások is nagyon pozitívak. A szálloda több épületből áll, s ezeket egy alagútrendszer köti össze – nagyon komoly – és milyen praktikus!DSC01899.JPGDSC01907.JPGDSC01931.JPG De ne szaladjunk ennyire előre: költözködés után lementünk a városba magunkhoz venni valami ennivalót. Az Il Padrino-ban ettünk, Reni négysajtos, Bálint pedig egy magyaros pizzát. Az, hogy ismét – ezúttal  véletlenül – találkoztunk Reni egyik volt gimnáziumi iskolatársával és férjével, Zsoltival (aki Reni évfolyamtársa volt a gimiben) az vagy azt a klisét jelenti, hogy „jaj, de kicsi a világ”, vagy azt, hogy „ó, nincsenek véletlenek”, vagy azt, hogy az Il Padrino egy nagyszerű hely minőségi pizzákkal és igencsak népszerű! Meglehet, hogy mindhárom dolgot jelenti egyszerre, mert a világ tényleg nagyon kicsi – ez nem véletlen! –  a hely pizzája isteni,s a kiszolgálás még csúcsforgalomban is pörög!DSC01950.JPGDSC01948.JPG Megebédeltünk, beszélgettünk egy keveset, majd délutánra tudtunk találkozót egyeztetni  Szternák Péterrel és feleségével, Dudás  Tímeával; a Macok négy üzemeltetője közül kettőjükkel. Amit így megtudtunk tőlük a bisztróról, azt már a bejegyzés elején leírtuk. (Nem kötelező visszalapozni, bízunk a kedves olvasóink memóriájában.) Tehát a délutánunk második felét az ő társaságukban töltöttük, majd a Vár felé vettük utunkat!DSC02010.JPG

Alig vártuk, hogy láthassuk végre a Végvári Vigasságok forgatagát! Mindenhol korabeli ruhákban ide-oda futkosó hagyományőrzők, millió árus, illetve játszási lehetőség a gyermekeknek, hogy jobban megismerhessék a magyar történelem bizonyos részleteit.  Szerszámokkal, fegyverekkel, vagy akár madarakkal is ismerkedhetnek itt, vagy betérhetnek a Gárdonyi kuckóba, ahol játékos módon ismerkedhetnek meg az íróval a legkisebbek is. Mi többek között a Panoptikumba is lementünk, hogy életnagyságban lássuk Gárdonyit, illetve az Egri csillagok szereplőit – közben a musical eredeti szereposztásának hangfelvétele szólt, nagyon „dizájnos” volt az egész!DSC01982.JPGDSC01986.JPGDSC01994.JPG

A fő attrakció, amit mindenki várt, az OSTROM! Sokat hallottunk már róla, de élőben még sohasem láttuk. A résztvevők a kezdés előtti órában már nagyon be voltak sózva, szinte érezni lehetett a „premier-lázat”! Tudjuk, hogy minden évben lemegy ez a műsor – vagy inkább történelmi piro-show – mégis úgy tűnt, rendkívül fontos ez mindenki számára és rettentően komolyan veszik, ezt a nagyszerű, kultikus eseményt! A Vár belső udvara kezdéskor alaposan megtelt nézőkkel, itt mindennek pontosan kell működnie, különben még a végén a törökök nyernek! Kaptunk egy kis ízelítőt a hagyományőrzők, amatőr előadók prezentálásában az ostromot megelőző előzményekről.  Jó pár prirotechnikai eszköz és számos lelkes résztvevő segítségével megelevenedtek az ostrom eseményei! Anyukák, apukák magyarázták a gyermekeknek, hogy kik a turbános bácsik, hogy miért van pirossal bekenve a bácsi feje, hogy miért nem fáj az, ha itt valakit kettészel az ágyú… Ez az igazi történelemlecke – nem egy fullasztó tanteremben kell bemagolni az anyagot, hanem a gyermek mindent élőben láthat és megjegyezhet! A belső udvar eseményei után a kapunál folytatódott a látszólag vérre menő csihi-puhi. Akcióba lendültek az egri nők is – mert ugye, mint tudjuk, 1552-ben a szebbik nem is képviseltette magát a falaknál (nem csak Székely Bertalan elhíresült festményéhez álltak modellt a kolléganők)!DSC02081 (75).JPGDSC02081 (86).JPG

Már megint a törökök vesztettek – ez minden évben összejön…. Számunkra volt az egésznek egy kis sajtótájékoztató feelingje, hiszen a turisták között mindenkire jutott fejenként egy kamera - ahhoz, hogy jól lássunk, át kellett vágni magunkat a Sony, JVC, Samsung-mezőkön, de megérte! Kicsire nem adunk – stílusban volt itt tucatnyi ágyúropogás, vérre menő tusa kardokkal, igazán autentikus műsor! Végül török-magyar együtt hajolt meg és vonult fel a népes nézőtábor előtt, ismét pontosan egy év van hátra a történet újrajátszásáig! DSC02081 (138).JPGDSC02081 (144).JPG

Felgyalogoltunk a Szent Istvánhoz, s betértünk vacsorázni a Trezor-ba, a hotel föld alatti éttermébe, ahol a svédasztalon kívül az étlapról is választhattunk. Előételnek különböző kenhető krémeket kaptunk – májkrém, tepertőkrém – majd Reni marhalábszár pörköltet evett hagymás sztrapacskával, Bálint pedig lazac steak-et steakburgonyával. Az egész étterem rendkívül hangulatos a rengeteg impozánsan elrendezett borosüveggel. Egy (nem is olyan kis) föld alatti gasztro-paradicsom! Ismét Tamás Zoltán vendégei lehettünk egy-egy pálinkára, s kaptunk tőle egy egyedülálló, hamisítatlan egri souvenir-t, mégpedig, egy helyben palackozott, limitált szériás EGRI LEVEGŐ-t – amit tulajdonképpen tizenegyedik napja szívunk, de így külön palackban valahogy mégis jobban esik ránézni… Köszönjük! Igen, első éjszaka, sarokszámlálás! Az utolsó szálláshelyen…DSC02113.JPGDSC02114.JPGDSC02115 (3).JPG

A nap további fotói a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.634447373319945.1073741842.622531187844897&type=1

komment


"NEM SZÜLETHET MINDENKI EGRINEK, DE AZZÁ VÁLHAT." - A tizedik nap Egerben (2014.08.15.)

2014.08.16.

DSC01675.JPG

Egy kiadós Macok-reggeli után a Hotel Eger és Park wellness részlegébe kaptunk meghívást, s örömmel tettünk neki eleget. Egy négycsillagos hotelről van szó, de a mi feladatunk ezúttal csak a wellness részleg feltérképezése volt. Tisztázzuk: egy wellness tesztelés tulajdonképpen abból áll, hogy az ember úgy 15-20 percet tölt az egyes medencékben, gondol egyet, átmegy a gőzfürdőbe, ahol kiizzad pár gramm méreganyagot, aztán újra a medencék következnek. Ördögi kör...  A benti részen egy úszó-, egy élménymedence és két jacuzzi várja a vendégeket. Odakinn (elhúzható tető alatt), egy élmény-, és egy gyermekmedence, ahol a következő generáció múlathatja a fülledt nyári napokat. Ezen kívül számos kabin és szolgáltatás elérhető, többek között: infraszauna, gőzfürdő, finn szauna, bio szauna, aromakabin, oxigénnel dúsított só szoba. A vendégek kényelmes napozóágyakon pihenhetnek a medencék mellett, vagy akár az épületen kívül a kondi gépek közelében – amiket ottlétünkkor főleg a gyerekek használtak mászókaként, de attól még jó szolgálatot tehetnek, ha valaki mindenképpen zsírt szeretne égetni a nyári szünet alatt. A kinti medencében különböző helyekről lesből támad a vízsugár – az ember békésen üldögél egy sarokban és egyszer csak psssss… vagy kffffppfff…. szóval egy meglepetésszerű – nagyon kellemes – masszázsban részesül, ugyanis tucatnyi helyen bugyborékol, ömlik, vagy lő ki a víz a falakból. Számunkra a legnépszerűbb a két-, maximum háromszemélyes jacuzzi volt a benti részlegen (meglehetősen őszi hangulat volt városszerte, kellemes volt a meleg, bugyogó víz), amit egy kis izzasztó gőzkabin után próbáltunk ki. Hogy bármelyik vízben volt-e radon (ugye, a kedvencünk), vagy esetleg más kémiai csodatevő elem, erre vonatkozóan nem láttunk kiírást…

DSC01691.JPG

DSC01690.JPG

DSC01701.JPG

DSC01699.JPG

DSC01705.JPGA klassz, lazítós délelőtt után elnéztünk Kun Frigyes Update pékségének kávézó részlegébe (akik egyébként a napokban ünneplik fennállásuknak harmadik évfordulóját, GRATULÁLUNK!). Frigyes ezúttal igazi kávékülönlegességekre vonatkozóan tett egy felajánlást számunkra! Ritkán szoktunk közvetlenül egymás után két különböző kávét fogyasztani… hármat meg pláne! Sőt…  Az igazat megvallva a reggelihez Capuccino-t ittunk, Reni az Update-et megelőzően még beugrott a Békafüttybe egy két perces rövid Espresso-ra, majd Frigyesnél három kivételes minőségű kávét kóstolhattunk közvetlenül egymás után… Mindezt délután kettőig bezárólag. Az enyhe koffeinmérgezés szinte biztosra vehető, de mindent a blogért… Tehát Frigyes elsőként egy Jailbreak Espresso-val kínált minket, aminek a titka, hogy a lefőzés után harminc másodperccel már ajánlatos elfogyasztani, ugyanis addig tud igazán maximális élményt nyújtani, fél perc múlva már veszít az aromájából. Furcsán hangzik, de – mint Frigyestől megtudtuk – cukorbetegség megelőzésére is jó a minőségi kávé! Nem linkelünk be orvosi oldalakat és kémiai kísérletekre sem hivatkozunk,  egyikünk sem biológus, úgyhogy ezt nem fogjuk tudni megindokolni, hiszünk Frigyesnek! Másodiknak egy Capuccino-t kóstoltunk, amiről elmondhatjuk, hogy talán az édesszájúak ennek a segítségével tehetnék meg az első lépést az agyoncukrozott  Capuccino-ról való leszokás terén, ugyanis ez hasonlít legjobban az „eredetijére”(a hozzá felhasznált házi tej édes íze miatt).  Harmadikként  Iwaki-t fogyaszthattunk, ami egy hidegen csepegtetett kávé és nagy előnye, hogy egy hétig nem veszti el az aromáját. Jéggel kaptuk, s megesküdtünk volna rá, hogy alkoholt is tartalmaz – az aromájában van valami, ami pokolian hasonlít rá… de állítólag egy csepp sincs benne! Megköszöntük Frigyesnek ezt az igazán egyedülálló, minőségi kóstolót  – még jó pár óráig el lehetne időzni az Update üzlet által kínált különlegességek között, de rövid időn belül a Macokba voltunk hivatalosak ebédre. Igen, érdekes a sorrend… pár deci kávé és utána az ebéd… de így dobta a gép!

DSC01729.JPG

DSC01730.JPG

DSC01739.JPG

A Macokban menüt fogyasztottunk – ami ebben az étteremben ugyanolyan igényes, mintha az étlapról rendeltünk volna. Mindketten bolognai húsos lasagne-t ettünk, ezen kívül Reni egy tejberizs mousse-t, Bálint pedig libamáj pástétomot, hagymalekvárral. Ebben az étteremben a kiváló minőséget a részletek adják! Mindig pont annyi kolbászmorzsa kerül az ételre, amennyi egy finom aroma-érzethez elegendő, az édesség mindig pont annyira krémes, pont annyira lágy, hogy ne vesszen el egyetlen összetevő íze sem. Nem kezdünk végeláthatatlan gasztro-okoskodásba, érezhető, hogy Macsinka János séf patikamérlegen kísérletezi ki és a legnagyobb odafigyeléssel alkotja meg ezeket a kivételes esztétikai élményt is nyújtó ételkülönlegességeket. Hogy mindezt a menüben is megcsinálja… ez egészen elképesztő!

DSC01741.JPG

DSC01752.JPG

DSC01753.JPG

Délután a Gárdonyi emlékházat tekintettük meg Király Júlia (irodalomtörténész, muzeológus) vezetésével, akitől személyre szóló  idegenvezetést kaptunk – tekintve, hogy az emlékház már bezárt és volt olyan kedves, hogy kinyittatta nekünk. Gárdonyi 1897-től haláláig (1922) itt élt, saját bevallása szerint a ház semmit sem ér, de a panoráma megfizethetetlen. Na, igen… mondhatni, elég minőségi látványt nyújt maga a Vár és a város!

DSC01761.JPG

 De nem csak a kertig jutottunk, bebocsátást kaptunk a házba is. Most őszintén… kézbe fogni eredeti Gárdonyi-iratokat… a MÁV-bérletét… most felejtsük el egy pillanatra a wellness cuccokat és a hatnevű, pikáns kajákat… ezek tényleg kivételes pillanatok! Egy–egy kézzel írt lap áthúzogatva, nyilazgatva… véletlenül pont az Egri csillagoké… Tudtátok, hogy Gárdonyi mindig csak a lap bal oldalára írt, hogy később a jobb oldali hasábon végezze el a javításokat? (Aki tudta, attól bocs…)  Hogy önálló titkosírást talált ki negyvennégy jellel? Némi bulvárhír: az Egri csillagok nagy hibájának tartotta, hogy a karaktereket nem dolgozta ki eléggé (mint az kiderül a titkos naplójából). Gyermekeinek folyamatosan Bornemissza Gergely történeteit kellett mesélnie, s ez szerepet játszott abban, hogy nem sokkal később megírja az Egri csillagokat, amit huszonkét nyelvre fordítottak le, többek között örmény, vietnami és kínai nyelvre is. Polihisztor volt, festett, több hangszeren játszott, több nyelvet is beszélt, folyamatosan írt – még a polcos szekrény belső részére is – mint az később kiderült. Nem élt remete életet – pedig a nagyokos wikipédia is így fogalmaz… -, mindenre nyitott volt, nyelvészeti érdekességeket gyűjtött és egyáltalán mindent, amit hasznosnak gondolt. Az emlékházban az eredeti bútorok tekinthetők meg – beleértve a Dankó Pistától kapott citerát is -, nagy megtiszteltetés volt kipróbálni a díványt „Gárdonyi vendégeiként”! Számos további személyes tárgy is megtekinthető itt – Gárdonyi így fogalmazott: „Falut teremtettem magamnak a városban”. Emberközelbe került számunkra egy legendás alak, köszönjük az élményt Király Júliának! A kertben tavaly elásott időkapszulát sajnos 2063 augusztusában, a felnyitáskor már nem biztos, hogy meg tudjuk nézni, de az utódainknak még összejöhet! Reméljük egyszer ők is útba ejtik majd az Emlékházat!

DSC01759.JPG

DSC01760.JPG

DSC01763.JPG

DSC01770.JPG

DSC01769.JPG

DSC01790.JPG

DSC01781.JPG

És elindult!!! Kezdetét vette a tizenkilencedik Végvári Vigasságok, már a megnyitó is rengeteg embert vonzott a Várba. Dobó István megkapta Habis László polgármester úrtól a város kulcsát, kezdetét vette a játék – biztosak vagyunk benne, hogy jó buli lesz! Volt itt ma ágyúdörgés, török nagykövet (aki önmagát alakította – igen, frankón itt volt élő egyenesben – kb. 450 éve ezt némileg bajosan lehetett volna programba iktatni). Az események sűrűjébe igazán holnap ássuk bele magunkat, izgatottan várjuk, mi-mindent láthatunk majd!

DSC01795.JPG

DSC01839.JPG

DSC01812.JPG

DSC01826.JPG

DSC01835.JPG

A megnyitó után egy könnyed vacsorára vágytunk, így a (török hangulat után) a Görög Kávézóba mentünk, ahol ugye már volt egy jó kis kávéélményünk. Ezúttal nem akartunk újabb koffeinbombát – ha már sikerült átvészelnünk az elsőt – sonkás melegszendvicset kértünk üdítőkkel, ezen kívül Reni egy kókuszos-csokis shake-et, Bálint egy sima csokis shake-et fogyasztott. Az amúgy nagyszerű háromfogásos vacsorák után visszavettünk egy kicsit… A melegszendvicsek elég nagyok és ízletesek voltak, a shake-ek isteniek és kellően tömények. Örömmel olvastuk facebook-on, hogy egy hölgy, egri létére,  eddig nem fedezte fel ezt a helyet (jó, ha olykor tudunk újat mutatni a helyi lakosoknak is). Ezúttal is bátran ajánljuk a Görög Kávézót – ami mellett nyílik majd egyébként a Dobó utca 20-ban a tegnap tesztelt szabaduló szoba!

DSC01854.JPG

DSC01858.JPG

Egész nap lógott az eső lába, estére pedig bőven megkaptuk a combját is… Így az Imola Udvarházban foglaltuk el magunkat a bloggal és egyéb internetes Költözz Egerbe!-cuccokkal. Ez itt az utolsó éjszakánk, holnap reggel költözünk át a Szent István Hotelbe! Imádtuk, hogy az Imola ennyire közel van a Várhoz – és egyáltalán mindenhez, ami a belvárosban van – csodás a kilátás az erkélyről, így ma páholyból figyelhettük, ahogy a jelmezes csapatok bevonulnak a Vígasság-megnyitóra! A személyzet végtelenül előzékeny volt – maradandó élmény a kedves bor és gyümölcs ajándék is, amit az első nap nyújtottak át nekünk! Rohan az idő, ez már a tizedik nap volt! Egyre több élmény… akár szakad az eső, akár nem… Egerben nem lehet unatkozni!

A nap további képei a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.634053886692627.1073741841.622531187844897&type=1

 

komment


BAKANCSLISTA HALADÓKNAK - A kilencedik nap Egerben (2014.08.14.)

2014.08.15.

„Minél jobban tapsolunk, annál jobban fúj a szél!” – mondta egy kislány reggel az édesanyjának az Érsekkert kisszínpadán bemutatott Ágacska című zenés mesejáték végén. És milyen jó megfigyelés volt ez a részéről! Amint az utolsó színész is elhagyta a színpadot az Egri Pinceszínház társulatából, az a bizonyos dézsa kiborult odafenn és egy gyors zuhéval lett gazdagabb a város. Továbbra is tagadhatatlan, hogy az időjárás határozottan kultúraérzékeny: Ágacska történetének majd’ egy órán keresztül örülhetett a népes gyermeksereg a ragyogó napfényben, s extra programként közvetlenül az előadás után együtt szaladhatott a család, hogy ne ázzon bőrig!

2014-08-14 10.13.04.jpg

Mondhatjuk, hogy ma egész nap rapszodikus volt az időjárás, de a programunkon ez nem változtatott, vagy csak annyiban, hogy egy-két helyszínre a vártnál kicsit csatakosabban érkeztünk… A hőmérséklet is esett pár fokot, Bálint például mínusz százhúsz fokos hideget is tapasztalt! Mégpedig a Harmónia Szépségszalonban, ahová Szalóki Éva invitált minket, hogy kipróbáljuk a Krio-kabint.

DSC01511.JPG

 Az eseményen dress-code is van, mégpedig a pamut alsónemű! És nem árt hozzá némi bátorság – csupán ennyit tudtunk meg a kezelés feltételeiről, mielőtt átléptük volna a szalon küszöbét. Nagy Dalma személyi edző fogadott minket és avatott be a részletekbe. A Krió-kabin ízületi bántalmakra (prevencióra és fájdalomcsillapításra) használatos, kiváló alvásjavító, és mivel a testet ért sokkhatás után a szervezetből megkönnyebbülésként endorfin szabadul fel, depresszióra is hatásos ellenszer.

DSC01515.JPG

 Az ember beáll egy hengerszerűségbe, igyekszik nem belélegezni a köré áramló nitrogént és néhány percig azt mondogatja magában, hogy „nem fázom, nem fázom”. Egy általános kezelés során mínusz száznyolcvan fokra hűtik le az ember testét három perc alatt. Bálint vállalkozott a feladatra, de mivel kezdő ebben a szakmában – és egészségügyileg sem javasolt egyből a mélyvízbe (vagy inkább a dús nitrogénbe) ugrani -, kiegyeztünk egy másfél percig tartó mínusz százhúsz fokos változattal is. A gép pár másodpercenként fújja a nitrogént, olyankor megzavarodik néhány pillanatra az ember légzése, de semmi több, a dolog egyáltalán nem megerőltető! Hatását úgy 8-10 alkalom után tudja igazán kifejteni (kb. három hónap alatt), s utána a bántalmak fél évre elmúlhatnak. S mivel az eljárás során a szervezet kalóriát éget, a kezelésnek fogyasztó hatása is van!

DSC01521.JPG

Miután Bálint átvészelte ezt a bizonyos sokkhatást, Dalma körbevezetett minket a Szépségszalonban – melynek központja egyébként az Agria Parkban van (ott rendelkezésre áll: masszőr, kozmetika, manikűr, pedikűr, flabelos), de itt is rengeteg hasznos kis gép található, segítségükkel rengeteg testesztétikai kezelés elvégezhető! Ilyen például a rádiófrekvenciás gép, a zsírgyalu (ami első hallásra egy horrorfilm kellékeként képzelhető el, de egyébként egy ártatlan, hasznos jószág). Igénybe vehető itt ultrahangos kavitáció, kriolipolézis, presszóterápia, X-body, egyszóval számtalan szolgáltatás az egészség megóvása érdekében. Persze mindehhez hozzátartozik egy helyes étkezési forma betartása, avagy: hiába jön el az ember a megbeszélt időpontban kristályosítani a zsírsejtjeit, ha előtte töltött káposztát evett zsíros házikolbásszal és az egészet lenyomatta egy jó szaftos csülökkel! Némileg tehát oda kell figyelni a kezelés során, hogy mit vesz magához az ember – a napi 3-4 liter víz például alapvető. Néhány sikertörténet is említhető a kínált szolgáltatásokkal kapcsolatban: volt, aki X-bodyval  öt hét alatt öt kilót fogyott, volt, akinek kriolipolézissel hét centiméter ment le a csípője tájékán.  Megköszöntük Dalmának a körbevezetést, illetve, hogy másfél percig mínusz százhúsz fokkal sokkolta Bálintot, s útra keltünk, hiszen már vártak ránk a HBH Bajor Sörházban, s a kissé „szakadó esős” időjárás ellenére időben odaértünk.

DSC01565.JPG

DSC01552.JPG

DSC01547.JPG

A kerthelyiségben foglaltunk helyet, s igen nehezen választottunk a változatos étlap kínálatából, ugyanis a HBH a magyar konyha specialitásai mellett bajor ételkülönlegességekkel is szolgál! Villámgyors, készséges személyzet sürgött-forgott körülöttünk, s rövid idő múlva már az asztalunkon díszelgett egy kétszemélyes Bajor-tál. Sült csülök, rántott sajt, jércemell HBH, fokhagymás tarja, sült kolbász, sült szalonna, steakburgonya, párolt rizs -nem a kalóriaszegénység jellemezte az általunk választott ebédet… Desszertnek a híres egri gömbpalacsintát kértük, s most már számunkra is világos, miért olyan népszerű édesség ez városszerte! Sajnos elég rövid időt tölthettünk itt, mivel igencsak szorongatott minket a program, de igyekeztünk kiélvezni a Bajor-tál nyújtotta gasztro-őrületet és elidőzni a gömbpalacsinta kivételes ízvilága felett.  A HBH konyhája kifogástalan, külső és belső terei egyaránt hangulatosak, nagyon köszönjük a bőséges ebédet és persze a szíves invitálást!

DSC01558.JPG

DSC01561.JPG

Egy egészen különleges kalandra kaptunk meghívást Németh Zsolttól és Németh Rékától, ugyanis ők az üzemeltetői a Dobó utca 20. szám alatt hamarosan (augusztus 20.-a után) megnyitó szabaduló szobának! Isteni buli! Minimum kettő, de akár nyolc fő számára is! Megnyitás előtti tesztjátékon vehettünk részt és rettenetesen élveztük!

DSC01566.JPG

DSC01575.JPG

 Aki látta a Fűrész-sorozat bármelyik részét (mi valamennyit megnéztük), ismerős lehet számára a „játék”, csak ott több liter vérre megy, jelen esetben pedig csupán időre. A játékosok egy föld alatti térbe – egy pincébe – kapnak bebocsátást, s egy órájuk van kijutni onnan, miközben a játékmester kamerákon figyel,  alkalomadtán némi segítséggel látja el őket a pincében elhelyezett monitorokon. Különböző logikai feladatok várnak itt megoldásra, amiket most a dolog lényege miatt nem részletezünk, nem illene poénokat lelőni (különösen a megnyitó előtt). Cél a kijutás! A feladatok abszolút erőszakmentesek, minden feladvány logikán alapul, számzáras és kulcsos lakatokkal, csavaros fejtörőkkel. Mindez tökéletes – olykor némileg félelmetes - díszletekkel, folyamatos akusztikai effektekkel, de állandó játékmesteri felügyelet alatt. Eszelősen jó szórakozás, mi kb. 65 perc alatt jutottunk ki! Igen nehéz segítség nélkül végigjátszani ezt a játékot, de így is akad fejtörő bőven! Lineáris játék, tehát nem lehet benne átugrani a feladatokat, mivel egyik a másikból következik. Egészen egyedülálló szórakozás, nagyon jó csapatépítő program is lehet, kiderül, mennyire képes összetartani, együttgondolkozni az adott közösség. Halál ciki lett volna, ha két éves házasokként bennragadunk – most hogy a fenébe íródna a blog… - vagy nyolc órán át szenvedünk egy számzáras lakat kombinációjával, s másnap a sajtó lehozza, hogy „Kalandszobában éheztették a házaspárt!” – szerencsére nem így történt, sikerült gördülékenyen együtt dolgoznunk, valamint játékmesterünk, Réka mindig jókor lendített tovább bennünket a következő feladatra! Az országban csupán néhány hasonló kalandszoba működik, az egri mindenképpen kipróbálandó! Weboldalukon: http://eger.exitpointgames.hu/, vagy Facebook-oldalukon többet is megtudhattok az új őrületről: https://www.facebook.com/ExitPointGamesEger?fref=ts

DSC01587.JPG

És most… vendéglátás a négyzeten… vagy köbön… vagy… kinek hogy tetszik… az a helyzet, hogy a Szépasszony-völgyben, a Ködmön Csárdában vacsoráztunk! Hölgyeim és uraim… ezek nem viccelnek… itt nagybetűs VENDÉGLÁTÁS folyik! Sike Zoltán volt a pincérünk, s enyhe kifejezés azt állítani, hogy vérprofi vendégkényeztetésben volt részünk (s ami még nagyobb szó: láttuk, hogy ez nem csak a mi esetünkben van így, Zoltán – kiváló vendéglátó módjára – mindenkivel ugyanolyan készséges és előzékeny, mint velünk). De az egész személyzetről el lehet mondani, hogy emberfeletti teljesítményt nyújtanak: az egyszerre hat tányérral való szlalomozást, a folyamatos sürgés-forgást még nézni is fárasztó! Hát kérem… van, akinek a vendéglátás a vérében van…  ma láttunk erre példát bőven! Mennyivel jobban esik az étel (pláne az ital), ha fiatalosan, mosolygósan kínálják! Ha olyan a pincér, mint egy profi táncos: bármilyen flikk-flakkot megcsinál és közben úgy tűnik, mintha ez cseppet sem lenne megerőltető számára!

DSC01607.JPG

 Zoltán folyamatos ital ajánlatainak nem lehetett ellenállni… fogyasztottunk többek között  birsalma és kökény pálinkát a Szicsek Pincészettől, Rosé-t a Varsányi Pincészettől, Egri csillagot Gál Lajos Pincészetéből, Egri Kékfrankost a Kőporostól, Thummerer Vilmostól egy Egri Királyleánykát, Édes Egri Muskotályt a Sike Pincészettől. Persze mindezt nem palackjával és nem egyszerre… Ételek terén is rábíztuk magunkat Zoltánra – s nem tudott hibázni… minden, amit javasolt, beváltotta a hozzá fűzött ígéretet. Ez így nem is vacsora volt, hanem RITUÁLÉ – aminek része volt egy-egy Legényfogó leves (tejfölös-kapros raguleves), majd Reni részéről egy baconba göngyölt csirkemell juhtúrós sztrapacskával, desszertnek túró mousse, Bálint részéről baconbe sült sertés szűzpecsenye tejszínes gombával, majd bécsi almás-diós rétes. Mindehhez a cigányzenekar muzsikája szűrődött át a szomszéd teremből – magyar nóták, Zorba, és egy kis My fair lady is becsúszott!

DSC01613.JPG

DSC01624.JPG

DSC01621.JPG

DSC01637.JPG

DSC01644.JPG

DSC01655.JPG

DSC01652.JPG

DSC01647.JPG

DSC01662.JPG

 A Ködmön egyébként négy csillagos wellness szállodaként üzemel, éttermében kizárólag egri borokat kínálnak, rendelkezik egy százötven fős terasszal, egy százhatvan fős palotateremmel, ötven fős kisteremmel (ahol mi is helyet foglalhattunk), s igazi különlegességként egy százötven fős színházteremmel (ahol például Eszenyi Enikő is fellépett már). A konyha magyar specialitásokkal szolgál, olykor próbálkoznak új ételekkel is, vagy épp felújítják a régieket. Az egyik polcon pedig ott díszeleg a XVIII. Egri Bikavér Ünnepen (2014-ben) kapott – második helyezettnek kijáró – serleg, a legjobb étel díja, amit az étterem a szarvasgerinc bikavéres gyümölcsmártással, zöldfűszeres polentával – ajánlatával érdemelt ki. Köszönjük a Ködmön Csárdának – és persze Zoltánnak a ma esti rituálét, megtudhattuk, mi a vendéglátás felsőfoka! Három órára el is felejtettük minden gondunkat, átadtuk magunkat az élvezeteknek… Kedves olvasóink! Ha valaha a Szépasszony-völgyben jártok, térjetek be ide! Le fog esni az állatok! Hazafelé baktatva azon gondolkoztunk, hogy önthető szavakba a ma esti élmény… nem is tudjuk… de megpróbáltuk…

A nap további fotói a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.633603516737664.1073741839.622531187844897&type=3

komment


SZUPER INFÓK EGERBŐL - A nyolcadik nap Egerben (2014.08.14.)

2014.08.14.

DSC01350.JPG

A Macok változatos, svédasztalos reggelije minden igényt kielégít – aki ennél többet akar, az nem is reggelizni kíván, hanem kötekedni... Közben nézheti az ember az ébredező várost a teraszról (persze, attól is függ, hánykor volt hajlandó felkelni és, hogy ugye ki mit ért „reggel” alatt). Tehát jól indult a nap, s első programunk a Szuperinfó irodájának megtekintése volt.

DSC01376.JPG

Honfi Gábor, az országos hálózat igazgatója (mellesleg sokszoros magyar távfutó bajnok) és Ebner Béla online főszerkesztő fogadott bennünket. A Szuperinfó című hetilapról tudni kell, hogy Honfi Gábor az eredeti mintaújságot huszonöt éve alapította – így ez az ország első ingyenes hetilapja- , s ma 54 településen  2,5 millió példányban jelenik meg – minden körzetnek van persze saját Szuperinfó változata. Az egri változat különlegessége, hogy a hirdetések mellett tartalmaz egy teljes kulturális oldalt – ami elsősorban Ebner Bélának köszönhető  – úgy gondoljuk, nem kell magyarázni, hogy ez a mai, értékválságban szenvedő világban mekkora jelentőséggel bír. Színészek vagyunk, így számunkra ez duplán szimpatikus és fontos.

DSC01355.JPG

Egy rendkívül olvasott, ingyenes újságról beszélünk, amit a hirdetésekből befolyó összegek tartanak el, s mindenki számára elérhető. Aki fél áron akar mosógépet, biciklit, púpos tevét, tankot, vagy űrhajót venni, az fellapozza a Szuperinfót és így könnyen, gyorsan tájékozódik! Bár online is lehet hirdetést feladni, de a legtöbb esetben két lábon járó hirdetésekből áll össze az újság apróhirdetési rovata.  Igen… két lábon járó… Mikor az ember a saját LÁBÁN megy be a szerkesztőségbe és feladja a maga kis hirdetését. Megnézhettük a „Szuperinfó múzeumot” is, Honfi Gábor egy emelettel lejjebb invitált bennünket, s megcsodálhattuk a fényképgyűjteményét, díjait.

DSC01362.JPG

DSC01357.JPG

Ritka lehet az olyan gyűjtemény, ahol az ember együtt szerepel két nagy, egymással szemben álló párt vezetőjével is. Vagyis ő maga hol van? Középen! Gábor rávilágított arra, hogy a Szuperinfó pártatlan lap –ami mellesleg nyolcszor nyert médiabajnokságot. Az egri újság eredetileg tizenhat emberrel működött, az utóbbi években ez a szám négyre redukálódott.

DSC01372.JPG

 Csináltunk pár fotót a hirdetésfelvevő pultnál, mintha épp lázasan intéznénk a púpos teve- (és egyéb) hirdetési bizniszeket. Érdekes volt belelátni a szerkesztőségi életbe – rólunk is hírt adtak érkezésünkkor és lesz még példa erre, ők is igyekeznek népszerűsíteni a Költözz Egerbe!-projectet. Megköszöntük a szíves vendéglátást, az „idegenvezetést” s már siettünk is a Görög Kávézóba!

DSC01430.JPG

DSC01406.JPG

DSC01399.JPG

DSC01402.JPG

Beugrunk egy kávéra – gondoltuk… mert akkor még fogalmunk sem volt arról, mit is jelent „beugrani” a Görög Kávézóba, ahol az egyszerű kávék mellett több tucat kávékülönlegesség, alkoholos, alkoholmentes italok, üdítők, koktélok, turmixfélék…huhh... egyszóval rengeteg isteni nedű (ha már görög) kapható itt! Persze nem csak italok, meleg és hideg szendvics is kérhető! Reni  egy csokis-banános shake-et, Bálint Jég-kávét (kávé, vanília fagylalt, tejszínhab, csokiöntet) ivott. Mondhatjuk, hogy a shake és a Jég-kávé felért egy-egy ebéddel… Súlyos adagok, nem veszik palira az embert … Autentikus görög környezet kőpadokkal, igazán hangulatos kis hely! Visszatérünk még ide, feltétlenül ki kell próbálnunk néhány fantasztikusnak ígérkező kávét!

DSC01435.JPG

DSC01441.JPG

Ha már telenyomattuk magunkat ízletes szénhidrátokkal, elnéztünk a Norbi Update pékség felé, ahol Kun Frigyes, a pékség tulajdonosa fogadott minket. A Norbi franchise alapján – illetve annak segítségével Frigyes megnyitotta saját üzletét, ahol az update termékeken kívül kávékülönlegességekkel is szolgál! (Ez ma egy ilyen nap, elnézést a nem kávésoktól… ) De ne rohanjunk ennyire előre! Update… Igen, jól tetszenek emlékezni, ez az, amitől FOGYNI lehet! Frigyes például 25 kg-ot adott le egy év alatt – és egyáltalán nem úgy beszélt azokról az időkről, mint aki végigélte a sötét középkort… Evett ő, de csak válogatott update termékeket! Valami akkor mégis lehet ebben… Talán hatásosabb, mint a diétás kóla nyakalása abban a reményben, hogy az nem hízlal! (Elnézést azoktól, akiket ez sokként ér, de cudar sok kimutatás készült arról, hogy talán károsabb, mint az eredeti!) Mindegy, erről többet is írunk majd, ha Atlantában járunk, a cég központjában és Muhtar Kent vezérigazgató úr kalauzol minket a gyárban… Tehát az Update-termékek jótékony hatására maga Kun Frigyes az élő példa! És az a számtalan vendég, aki vissza-visszatér, hogy ebben az üzletben vásároljon élelmiszert! Kaptunk egy klasszikus és egy málnás limonádét, valamint egy lenmaglisztes, kolbászos pizzát. A limonádé limonádé-, a pizza pizzaízű volt, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a fogyókúrázok számára így megadatik, hogy ugyanazokat az ízeket érezzék, mintha a „hagyományos” termékeket fogyasztanánk!

DSC01446.JPG

DSC01442.JPG

DSC01438.JPG

 A kínálat folyamatos mozgásban van, cserélődik, figyelve a vevők igényeit, így tartják fenn a folyamatos érdeklődést. És persze – a már említett – kávé…  A Has Bean a világ öt legjobb kávéjának egyike, s Frigyes igyekszik közkedveltté tenni itt Egerben is. Egyéni pörköléssel, egyéni ízeket produkáló csúcskategóriás kávékról van szó, amik limitált szériában kaphatók – legközelebb talán mi is megkóstoljuk, most nem volt rá alkalom, ugyanis megköszönve Frigyes vendéglátását már siettünk is kellett a Török Fürdőbe, ahol mindketten Hamam-masszázsra voltunk meginvitálva.

DSC01457.JPG

DSC01461.JPG

DSC01462.JPG

DSC01458.JPG

DSC01468.JPG

DSC01466.JPG

A Török Fürdő  épületét a törökök építették (bármily meglepő is a neve hallatán), 1610 és 1617 között. Az adott kor hangulatát idéző épületben ma is számtalan turista megfordul, köszönhető ez többek között a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeknek is (változatos elektroterápia , komplex fürdőterápia, gyógytorna, masszázs). Különböző méretű és hőmérsékletű medencékben töltheti az ember az időt, miközben például masszázsra vár. Nagy furfangosan erre „kanyarintottuk” a bejegyzés fonalát, ugyanis a már említett Hamam-masszázsról lesz szó! A hamam tradicionális török fürdő, a méregtelenítés egyik legkellemesebb formája. A testi megtisztulás mellett végbe megy egyfajta lelki és szellemi felfrissülés, valamint tisztulnak a spirituális érzékek is. A hamam rituálé a hamam masszázzsal teljes, ahol a masszázst előmelegített márványlapon, masszírozó kesztyűvel végzi a masszőr. A ledörzsölést követően a bőrön lévő szennyeződéseket, olíva olajos szappanból nyert selymes habbal, simító mozdulatokkal lazítja fel, majd átgyúrja az egész testet. Ezután hideg-meleg víz váltakoztatásával frissítik és tisztítják meg a vendég testét. A masszázs előtt van egy kis „beugró” – vagyis, aki kibír legalább tíz percet a gőzben, és a bőrének pórusai a kitágulás mellett döntenek – már mehet is erre a csodálatos masszázsra. Külön-külön részesültünk a kezelésben, így amíg egyikünket gyúrták, a másik szabadon lubickolhatott a rendelkezésre álló medencékben. Egy biztos: masszőrrel szkanderozni… soha! Mindkettőnkön olyan intenzitású és technikájú tisztítást, masszázst végeztek, hogy az csuda! Katartikus élményben volt részünk!  Aki Egerben jár, nézzen el a Török Fürdőbe és ne hagyja ki ezt a szolgáltatást!

DSC01484.JPG

Még a hamam hatása alatt ültünk be vacsorázni a Macokba – ismét a teraszra, mert az elcsendesedő város látványa csak még kellemesebbé teszi az élményt. Reni spenótos tejszínes gnochetti-t rendelt, majd grillezett házi füstölt gomolyát pesztós salátával, Bálint kovászos uborka krémlevest kolbászmorzsával, másodiknak paprikás csirkecomb roládot kolbász morzsás túrógombóccal. Desszertnek madártejet kértünk házi karamell fagyival és Brownie-t, szatmári szilva fagyival.

DSC01488.JPG

DSC01490.JPG

DSC01497.JPG

DSC01501.JPG

Vámos Attila 2008-as Syrah-ját (száraz vörösbor) kóstoltuk meg a Macsinka János által ma estére komponált ételkülönlegességek mellé, s tökéletes hangulatban telt az esténk.

DSC01479.JPG

Mivel imádjuk a filmeket, nagyon kíváncsiak voltunk már, milyen az Egri Kertmozi! A program 2-3 helyen tartalmaz filmnézést, s ma volt az első alkalom. Amit Eger szempontjából fontos megemlíteni: nagyszerű dolog, hogy van egy ilyen kis létesítmény – nappal autók parkolhatnak a vászon előtt este viszont a filmeké a főszerep. Szabadtéren fut a dolog (a szemfülesebbek kiszúrhatták az előbbi sorok között a „kerti”-kifejezést), fehér műanyagszékeket raknak ki létszámtól függően, két óriási hangszóró nyomatja a decibeleket és egy tűéles képet produkáló gép tolja a vászonra az anyagot. Hatalmas képméret, kiváló mozis hangzás, jó levegő, megfizethető jegyár… ja és persze popcorn, üdítő!

DSC01505.JPG

DSC01507.JPG

 Hadd meséljünk kicsit a filmről… lazításképpen! Mert számunkra maradandó élmény…hehe…  A Herkules című produkcióról már hallottunk ezt-azt, így hát egy tipikus hollywood-i agylebontásra készültünk (azokon lehet a legjobbat röhögni!) És nem csalódtunk!!! Az alkotók a meló elején nem tisztázták, hogy újraértelmezni, vagy kiröhögtetni akarják Herkules legendáját, ezért valószínűleg mindenki beleszólhatott egy kicsit a forgatókönyvbe. A story-t nem fogjuk részletezni, mert tulajdonképpen nincs is… így nem áll fenn a spoiler veszély…A Herkulest alakító Dwayne Johnson – mint az másfél óra alatt kiderült-  nagyon tud vicsorogni, hunyorítani, üvölteni és kasír bunkósbottal statisztákat tizedelni. Ugyanakkor deli legény, leginkább egy robosztus, baltaarcú, génmanipulált óvodásra hasonlít, akit azzal szivat a jelmeztervező, hogy mindig rövid bőrszoknyában járatja. Bárkit kinyír, aki az útjába kerül – igazi hős – alkalomadtán még a farkasokból is falvédőt csinál! Kizárólag merev testtartással képes közlekedni, s olyan szinten kigyúrta magát, hogy a két – utólag kiretusált – dinnye sosem esik ki a hóna alól… Mellvértjén saját kockahasának mintázata látható, hogy azonosítani tudja, ha esetleg ellopnák tőle! Mikor teli torokból ordít, látszik, hogy ugyanolyan hibátlan, hófehér fogsora van, mint kollégáinak, valamint szinte biztos, hogy egy kozmetikai cég volt a főszponzor, mert a férfiak szemei ugyanúgy tocsognak a festékben, mint a hölgy szereplőké. A néző olyan örök bölcsességekkel távozik a moziból, mint a „Nem futhatunk el a sorsunk elől”, illetve az „Ahhoz, hogy hős legyél, erősnek kell lenned!”  -  Aki még nem látta ezt a zseniális akciófilmet, annak inkább a sok évvel ezelőtt bemutatott animációs változatot ajánljuk… Kellemesen elnevetgéltük ezt a másfél órát, majd hazasétáltunk az Imola Udvarházba, hogy kipihenjük ezt az igen tartalmasra sikerült napot! 

A nap további fotói a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.633105696787446.1073741838.622531187844897&type=1

komment


CSODÁS ÁLMOK JÖNNEK - A hetedik nap Egerben (2014.08.12.)

2014.08.13.

 Elkaptak minket… elkaptak és megkötöztek… aztán térdre kényszerítettek és faggattak! Kik vagyunk, honnan jöttük, mi után kémkedünk? Tudunk-e törökül??? (Hogy jön ez ide?...) Meghurcoltak minket, pedig direkt a nyakunkba akasztottuk a polgármester úrtól kapott VIP-kártyáinkat! Erőszak kora reggel! Ráadásul tanúk előtt!! Egy egész seregnyi újságíró előtt… - eddig tartott a meghökkentő, döbbenetes és végtelenül erőteljes felütése a mai nap bejegyzésének! Mindenki fellélegezhet, ez az egész csak színjáték volt… (persze, ha valóban megtörtént volna, valószínűleg triplájára nő a médiaérdeklődés, talán még a CNN is lehozza). Tehát reggel 9-től egy rendhagyó sajtótájékoztatón vettünk részt a Várban, a Dobó Bástyánál – ez a „rendhagyó” változat most a divat mifelénk! Fegyelmezetten ülni egy fehér terítős asztalnál bubis víz mellett olyan snassz… Egy rövid kis jelenetben szerepeltünk, melyben az egri Vár strázsamestere gyanús alakokként ejt minket foglyul, kérdőre von, végül besoroz várvédőnek.  Mindez a tizenkilencedik Végvári Vigasságok népszerűsítése érdekében történt, ami idén augusztus 15-től 17-ig tart majd, s igazán izgalmas programmal szolgál az érdeklődők számára. Megelevenedik a történelem, de nem akárhogyan!

DSC01149.JPG

DSC01145.JPGAz 1552-es ostromot és annak előzményeit ismerheti meg elsősorban a közönség: elemeire bontva, interaktívan, rendkívül látványos formában. A három nap alatt számtalan kulturális program várja a látogatókat, haditorna, tüzérségi és fegyveres bemutatók, gyermekeknek szóló foglalkozások és persze a Vár ostromának „dramatizált” megjelenítése. Hogy nekünk milyen szerepünk lesz ebben a színes kavalkádban, még nem tudjuk pontosan – az alapos dokumentálás érdekében lehet, hogy a „tipikus turistákat” fogjuk játszani, (emlékeznek a kedves blogmustrálók: ahogy a szépasszonyvölgyi buszozásnál), vagyis egyik kezünkben kamera, másikban fényképezőgép, a harmadikkal pedig jegyzetelünk. Meglátjuk!

DSC01152.JPGA sajtótájékoztató végeztével adtunk pár riportok Tv-nek, netes oldalaknak, majd Saxinger Veronikával útnak indultunk a Mátyus Udvarházba egy kis sétakocsikázásra!  Autóval úgy öt percre található Eger belvárosából a Noszvaj felé vezető úton (gyalog huszonnégy, sárkányrepülővel két és fél). A huszonhat hektáros tanyán a lovas szolgáltatások mellett étterem, panzió, játszótér található, valamint kemencés és grill udvar.

DSC01155.JPG

DSC01173.JPG

DSC01162.JPG

Kedves szülők… jól figyeljetek… Apa, anya! Egy hetes táborozási lehetőség is van a Mátyus Udvarháznál a gyermeketek számára, ahol megismerkedik a lovakkal való bánásmóddal, a lótartás összes technikai részével! Megtanulhat fogatot hajtani, s olykor fel is pattanhat az áldott jószágra! Persze szerez közben egy-két havert, barátot, akikkel együtt csutakolja, fésüli a pacikat, összetéveszthetetlen istállószagban takarít… s ha nem vigyáz, kialakul benne némi felelősségérzet is! Közben Te elmehetsz bowlingozni, bungie-jumpingolni, wellnessezni, asztalt táncoltatni szektás spanokkal, vagy asztalon táncolni a volt gimis osztálytársakkal… egyszóval jut némi idő magadra is, miközben a gyermeked a lehető legjobb helyen van! Szóval egy sétakocsikázásra nevezhettünk be – persze, mint utasok, ugyanis a fogathajtó technikánkon van még mit csiszolni – s mögöttünk is jött egy kis fogat csupa kislánnyal a „fedélzetén”.

DSC01193.JPG

DSC01237.JPG

DSC01213.JPG Tettünk egy kört a környék dimbes-dombos részein, csodálatos panorámában volt részünk, mindenkinek ajánljuk a sétakocsikázást, aki szereti  egy kicsit „kisimítani” a lelkét némi természetjárással. Mikor visszaérkeztünk az udvarházhoz körülnéztünk pár istállóban, megfigyeltük, hogy tartják karban a lovakat, bekukkantottunk a fogatmúzeumba is, majd betértünk a rendelkezésre álló étterembe. Reni  túrós csuszát evett mangalica-szalonnakockával, majd reszelt almás palacsintát csipkebogyó lekvárral, Bálint magyaros pisztrángot chips burgonyával és kakastaréjjal. (Lóhús természetesen nem szerepel az étlapon, mivel nem a feketehumor jegyében állították össze a repertoárt.) Nagyon köszönjük a Mátyus Udvarháznak ezt a nagyszerű délelőttöt, aminek koronája ez a tartalmas ebéd volt!

DSC01244.JPG

Időközben elkezdett szakadni az eső, így kocsival vittek át minket a Szent István Rádió stúdiójába, ahol Bérczessy András készített velünk riportot. Lassan félidőhöz érkezünk egri tartózkodásunkat illetően és rengeteg mindenről tudunk már beszámolni – persze minderre itt van a blog, de így is van még miről mesélni egy-egy interjú alkalmával.

DSC01255.JPG

DSC01254.JPG

DSC01252.JPGAz időjárás meglehetősen jól nevelt itt Egerben… sosem babrál ki a programunkkal (ééés MOST kiabáltuk el!). Mire végeztünk a Rádióban, elállt az eső, s így semmi akadálya nem volt, hogy elinduljunk a Szépasszony-völgybe eleget tenni egy újabb meghívásnak. Ezúttal gyalog mentünk és állíthatjuk, hogy az égvilágon semmi megerőltető sincs abban, ha az ember Eger belvárosából a saját lábán jut el a völgybe. Persze a visszamenetellel lehet némi gond, ha az ember igazán kihasználta a völgy adottságait… De mi nem azért mentünk, hogy a sárga földig igyuk magunkat, hanem mert Sütő Gergő invitált meg minket éttermébe, az Édeskertbe, ami a völgy elején található. S hogy van-e valami különleges ismertetőjele a helynek? Persze, hogy van!!! Nem is akármilyen… nem, nem óriásfakanál… nem is egy hatalmas közhelyes kuktássipka a bejárat fölé szögezve… hanem egy arapapagáj személyesen! Persze kalitkában, de a vendégek kedvéért Gergő olykor kiveszi, ha valaki kíváncsi rá közelebbről is. Leszögezhetjük, hogy Lilu az étterem celebje!

DSC01270.JPG

DSC01265.JPG

DSC01273.JPG

DSC01275.JPG

No, de jöjjön a gasztro-élvezet! Egy száraz Cabernet Savignon-nal, valamint egy édes Merlot-val kezdtünk, a Sike Pincészetből. Igen… édesszájúak vagyunk – a szakértő borászok most felszisszennek, de Gergő is elárulta, hogy rengeteg vendég igényli az édes – de legalább a félédes -bort! Nos, mi is közéjük tartozunk! S mivel alig 2-3 órája ettünk utoljára gondoltuk, megkóstolunk pár finomságot az Édeskert konyhájából!

DSC01269.JPG

DSC01266.JPG

 Reni sült csülök falatokat evett hagymás burgonyával, Bálint Rosé kacsamellet vörösboros áfonyamártással és burgonyakrokettel. Igen, ez a nap némileg hedonistára sikerült… A kacsamell egyébként sousuide-technikával készült (csak, hogy valami kibogozhatatlan idegen szó is szerepeljen a gasztro-részben). Az étterem  szolgál a nemzetközi konyha remekeivel, de túlnyomórészt (mivel Szépasszonyvölgy-szerte erre van a legnagyobb igény akár tetszik, akár nem) hagyományos hazai ételeket kínálnak. A hely kellemes, az étel kifogástalan, a papagáj még beszélni is tud – egy gyomorból felhozott „gyagyás”-t mi is hallhattunk – mindenkinek bátran ajánljuk a „papagájos éttermet”, hivatalos nevén az Édeskert Étterem És Fagyizó-t – mivel előterében fagylalttal is szolgálnak! Egy ilyen ara, mint Lilu legalább hatvan évig is eléldegél, tehát simán elképzelhető, hogy még fél évszázad múlva is Gergő éttermének attrakciója lesz - semmiképp sem az étlapon, csak diszkréten a kalitkában – úgyhogy a következő generáció is általa azonosítja majd be a vendéglőt! Gergő kedves és közvetlen volt hozzánk, s rengeteget mesélt nekünk a völgyről, illetve, hogy mekkora munkával jár itt éttermet üzemeltetni. Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz, reméljük, néhány blogmustrálónak sikerült felkeltenünk az érdeklődését az Édeskert iránt! 

DSC01283.JPG

Most jött csak a neheze… tele hassal valahogy fel kellett mászni a hegyre – na jó, dombocskára… - egy kis sport direkt jót tesz, no meg további terveink vannak estére! Levezetésképpen kisétáltunk az Érsekkertbe, aminek sarkában épp a Nyughatatlan zenekar adott koncertet. Róluk el lehet mondani, hogy minőségi szinten nyomják az alternatív country-t, legfőképp Johny Cash-számokat vegyítenek saját szerzeményeikkel. Tavaly már hallgattuk őket egy koncert alkalmával, akkor nagyon pörgős, derűs estét produkáltak, s ezúttal is tekintélyes nézősereg gyűlt össze, hogy élvezze a muzsikájukat.

DSC01288.JPG

DSC01291.JPG Érsekkerti sétánk során tanúi lehettünk egy zenés próbának a kisszínpadon (ahol pár napja a Csoportterápiát láttuk), a Tanulmány a nőkről című előadás dalait próbálták, pár nap múlva láthatjuk majd a produkciót is! Nem sokkal ezután betértünk a Gabi néni által ajánlott fagyizók egyikébe, a Harmos-ba, s leteszteltük a portékájukat! Reni koboldok kedvencét és nagymama krémjét evett, Bálint (a hagyományosabb elnevezéseknél maradva) csoki-citromot. Esti romantikus sétához tökéletes választás volt!

DSC01301.JPG

DSC01309.JPG

Ismét szétnéztünk olyan környéken is, ahová nem köt semmiféle program: az Eger-patak mentén haladtunk egy ideig, s –ahogy tegnap este is az ellenkező irányban - panelházakba botlottunk. Meg kell említenünk, hogy a panelek között meglehetősen sok ZÖLD-et látni városszerte, vagyis nem jellemző, hogy csupán üres, szürke betontenger lenne a sűrűbben lakott helyeken.

DSC01298.JPG

DSC01312.JPG

DSC01313.JPG Utunk a Macokba vitt, hogy elfogyasszunk egy könnyed kis vacsorát. A lehető legjobb helyre ültünk, a teraszra, ahol láthattuk, hogy száll le az éjszaka a Tinódi térre. Az étterem vezetője, Szternák Péter szívélyesen köszöntött bennünket, s elbeszélgettünk vele az eddigi élményeinkről. Kímélő vacsorát kértünk ennek a kalóriákban kissé túltengő napnak a végén, így evett Reni egy krémösszeállítást némi kenyérrel  (nem leszünk önzők, eláruljuk a részleteket is: padlizsánkrém, kecskesajtkrém aszalt paradicsom-krém és lilahagyma lekvár), Bálint pedig Macok salátát fogyasztott pácolt lazaccal. A vacsora végeztével az étterem kellemes zsibongását hallgatva mentünk fel a szobánkba, ma este nem kell sarkokat számolni, már jó ideje „itthon vagyunk"! Ismételten nem lehetett okunk  panaszra, isteni nap volt! Kivéve a hírt, ami reggel fogadott az interneten... nyugodj békében Kapitányom!

DSC01347.JPG

DSC01334.JPG

További fotók a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.632691856828830.1073741837.622531187844897&type=1

 

komment


süti beállítások módosítása