Ma reggel egy gyors reggelivel indítottunk a Senátor házban, ahova becsatlakozott hozzánk Bohus Gabriella, aki egy tündéri hölgy. A következő négy órában ő kalauzolt bennünket Egerben, és megmutatott minden olyan kis apróságot, ami mellett mi lehet, hogy elmentünk volna. Kezdésnek még a Dobó téren a szobrokról mesélt egy kis legendát, miszerint Dobó kivont kardjával a kocsmába vezényeli az embereket, a gugoló katona azt nézi, hogy van-e bent hely, a nő pedig készül őket jól fejbekólintani, amiért már megint kocsmáznak.

Ha már múltkor felmásztunk a Minorita templom állványzatára, most kicsit áttekintőbben megismételtük a benti látogatást is, ahol a templom díszítésében gyönyörködtünk. Miután megnéztük kívülről az érseki rezidenciát, már siettünk is a Bazilikába, hogy le ne késsük az orgonajátékot, ami hihetetlenül szólt a hely akusztikája miatt. Végig böngésztük az összes freskót, és megpróbáltunk titkos alagutakat keresni, de végül nem találtunk, de még időnk sem volt elszomorodni a dolgon, mert Gabriella levitt minket a kriptába, ami legalább olyan jó volt. A kriptában csupa Egri méltóság és egyházi személy nyugszik, és a falakban még ott vannak az üresen álló sírhelyek, nagyon hűvös van, és elég különös hangulata van az egésznek.

A Megyeházával folytattuk és a Fazola kaput is láttuk, ami egy hihetetlenül kidolgozott kovácsoltvas kapu, ami mégis légiesnek tűnik, valószínűleg azért, mert Fazola Henrik órásmester volt. Elméláztunk a sportmúzeumról is, de hétfő révén sajnos nem tudtuk megnézni, helyette a kis kerti kútban úszkáló halak mellett beszélgettünk. Az irányt a Bérc utca felé vettük, amit még a beköltözésünkkor ajánlott nekünk Pócsik Attila, nem felejtettük el, csak erre a pillanatra tartogattuk. Érdemes volt megfogadni a tanácsát, egy egészen csodálatos kilátás nyílik onnan Egerre, a kis lakóházak fölött, és az ablakokban lévő muskátlik, és a madarak még varázslatosabbá teszik a helyet.

Lefelé útba ejtettük a Minaretet, amire hiába nyílt most tíz napon keresztül tökéletes kilátás az ablakunkból, most tudtunk csak felmenni. A látvány miatt mindenképp érdemes, de a keskeny lépcsőkön felfelé azért vigyázni kell, ha valaki klausztrofóbiás, vagy szélesebb alkatú, gondolja meg kétszer is a felmászást. A Müezzinnek hatalmas tisztelet jár, hogy miután felmegy oda, még énekelni is van ereje. Eléggé elhúzódott a városnézés, de nagyon élveztük, észre sem vettük, hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő, ezért kénytelenek voltunk elköszönni. Nagyon szuper volt, köszönjük szépen.

Miután hazajöttünk, kicsit foglalkoztunk a blog facebook oldalával,  de a melegre való tekintettel mentünk is a strandra mártózni egyet, ebben a hőségben szinte minden napos programunkká vállt.

Este úgy döntöttünk, hogy beülünk az Aphrodité Görög kávézóba egy koktélra, ahová mostanában sokat jártunk. Mindig észre lehet ott venni valami új dolgot, és meg is kértük a hely tulaját Juditot, hogy meséljen a helyről. Elmondta, hogy már lassan húsz éve üzemel a hely, és régen egy kávé pörkölő manufaktúrát üzemeltettek a helyén, de egy profilváltás után megalakult ez a kedves kis családias kávézó.

Megnéztük a galériát is, és az összes kis ereklyét, ami a falakon, vitrinekben díszeleg, ha ide járnánk főiskolára, biztosan ott tanulnánk az emeleten minden nap, nagyon kellemes hangulata van. Elücsörögtünk még ott egy két koktél és egy fagyikehely mellett, majd haza indultunk, a meleg miatt eléggé el tud fáradni az ember a nagy mászkálásban. Mindenesetre nagyon szuper nap áll mögöttünk. 

További képeket a Facebook oldalunkon találtok!