Nálunk a staféta! - Az első nap Egerben (2014.08.06.- szerda)

2014.08.07.

Tisztelettel átvesszük a stafétát elődeinktől, Katától és Derstől, a tavalyi Költözz Egerbe!- pályázat győzteseitől! Szakítunk azzal a sztereotípiával, hogy a „második rész úgyis gyengébb lesz” – hollywoodi szuperfilmeknél talán így van, de ez Reni és Bálint „újratöltése, vagy nagy kalandja Egerben”, mindenki hívja saját szájíze szerint! Hát akkor… vágjunk bele!

Nagyon jó lesz!.JPG

Miután megtudtuk, hogy idén mi lettünk a pályázat szerencsés nyertes párosa, számos helyen adtunk interjút a projecttel kapcsolatban. Színészházaspár vagyunk a Komáromi Jókai Színháznál, így a „közsszereplés” nem áll távol tőlünk, de nagyképűség lenne azt állítani, hogy a személyünket  színészként ekkora médiafigyelem övezné, mint az elmúlt két hétben. Élő adásban, felvételről, telefonon, személyesen, laza nyári szerelésben, visszafogottabb elegáns ruhában, hosszú hajjal, levágott hajjal, ülve-állva-sétálva, tehát ezerféleképpen adtunk riportot TV-adóknak, rádióknak, különböző sajtósoknak az elmúlt időszakban, vagyis a tényleges kezdés előtt már igyekeztünk kellően megágyazni a dolognak nem csak Magyarországon belül, hanem a felvidéken is.Bálint vezet.JPG

Rengeteget beszéltünk róla és végre eljött a nagy nap! Kocsival vágtunk neki az útnak, s igen komolyan vettük a Költözz Egerbe!- szlogent… Népvándorláskor honfoglaló magyarjaink tizedannyi málhát nem cipelhettek magukkal, mint amennyi cuccot mi halmoztunk fel a csomagtartóban és a kocsi hátsó ülésén. Ruhaügyileg igyekeztünk mindenféle helyzetre, alkalomra felkészülni – talán csak az apokalipszis az, amihez nem hoztunk megfelelő öltözéket…  Ahogy az egy francia vígjátékban lenni szokott, a legnagyobb pakolászás közepette a legnagyobb bőrönd műanyag fogantyúja épp indulás előtt tört szilánkosra Bálint kezében – na, ez legyen a legnagyobb problémánk az elkövetkezendő két hét alatt! Autópályán ugye sima az út – a teljesség kedvéért, mert nem szeretnénk, ha a „kezdő Egerbe vágyók” a Balaton felé indulnának -  az M3-as(!) autópályán jöttünk, majd a 33-as úton. Pesttől kb.  száz  perc alatt tehető meg ez a százharminckilenc kilométer mindenféle gyorshajtás és szántóföldeken való átvágás nélkül, tehát nem kell különösebb Cobra 11-es rodeót bemutatni az utakon ahhoz, hogy az ember bő másfél óra alatt elérje a célját.Imola első pillantása.JPG

Első szálláshelyünk a négy csillaggal büszkélkedő Imola Hotel Platánban van (öt napot töltünk itt a Csákány utca 7-ben) s az épület előtt köszöntött minket Saxinger Veronika Eger kommunikációs és marketingreferense, Dudás Gabriella,a Polgármesteri Hivatal kulturális ügyintézője és Rázsi Botond alpolgármester úr. A szívélyes üdvözlés után szemügyre vettük a szobánkat. Tudják… (Tegeződhetünk ugye? Hosszú lesz ez a két hét!) Szóval tudjátok kedves blogmustrálók, olyan szálloda ez, amit kábé a kilencvenes évek futurisztikus sci-fi-jeiben láthattunk! Nyílván csak azért nem forog kacsalábon, mert az állatvédőknek lett volna egy-két szava az építési engedély kiadásához (a kacsa különben is inkább a konyhába való).  A kulcs már ugye kőkorszak előtti dolognak számít, az ajtók karórával nyithatók, áramszolgáltatáshoz pedig kártyát kell dugni egy olyan… műanyag izébe… A lift is karóra segítségével használható, a szobában nem légkondi van, hanem olyan fal, ami önmaga melegíti fel, vagy hűti le a szobát. Kicsit fájlaltuk, hogy a TV nem gondolatra, hanem gombnyomásra kapcsol be, de megpróbálunk együtt élni ezzel a hiányossággal az itt töltött napok alatt… Négy-öt magyar adást lehet fogni, ezen kívül több tucat „egzotikus” csatornát az orosztól kezdve az arabon át az ógörögig. Vagyis, ha valaki mindenképpen az egyiptomi Híradó Szellő Istvánját akarja látni főműsoridőben, valószínűleg annak sincs akadálya! Nézni ugyan nem fogjuk ezeket a csatornákat, de nagyszerű elaludni az egyhangú duruzsolásukra. Az erkélyünk a strandra néz, s hallottuk hírét a wellness-részlegnek is, amit igyekszünk majd kihasználni.

Rekordidő alatt pakoltuk ki a cuccainkat s perpillanat tényleg csak felületes ismereteink vannak a szállodáról, a későbbiekben részletesebben is bemutatjuk majd. Betértünk egy-egy citromos, illetve bodzás limonádéra a Pertu Café-ba a Tinódi Sebestyén téren, majd elintéztünk pár formaságot a Polgármesteri Hivatalban,s  igyekeztünk a délutáni sajtótájékoztatóra, a Városháza megújult dísztermébe, ahol Habis László polgármester úr bemutatott minket a sajtó képviselői számára. A sajtó.JPGMivel színészek vagyunk, szervezőink gondolták, hogy feldobják egy kicsit a sajttáj (igen, jól írtuk) hangulatát egy kis színházi jelenettel rögtön az elején. (Ne tessenek különösebb zenés-táncos esztrád műsorra gondolni, egy egyszerű kis veszekedős helyzetgyakorlatról volt szó.) Amennyiben agysebészek, vagy boncmesterek lennénk, nyílván nem jött volna a kérés, hogy mutassunk valamit a mesterségünkből, de így valamelyest rendhagyó módon kezdődött ez a kis marketingesemény.  Moderátorunk Zentai László médiareferens volt, aki már a felkészülés ideje alatt számos tanáccsal látott el bennünket. Készült pár újabb interjú, majd az erkélyen megtekinthettük a Dobó teret, ami jelenleg felújítás alatt áll, s szeptember közepén adják át, mikor teljes pompájában díszeleg majd. Jelenleg markológépek, munkások tucatjai dolgoznak a helyszínen, közműveket cserélnek, széleskörű rekonstrukció folyik itt, de minden bizonnyal egyedülálló eredmény születik majd! Mindezek után egy kis frissítőre betértünk a Senator-Ház kerthelyiségébe – megállapítható, hogy a bodzaszörpjük valamivel töményebb, ízletesebb, mint a Pertu Café-ban kóstolt üdítő.

Késő délután ennyi esemény után az embernek előbb-utóbb beugrik, hogy a reggelijén kívül semmit sem evett ma még… Betértünk hát a Palacsintavár Étterembe a Fazola Henrik utcában. Könnyed uzsonnaként Reni brokkolikrémes óriáspalacsintát, Bálint fokhagymakrémlevest evett cipóval. Kellemes hely, az étlapon rengeteg fajta óriáspalacsinta sorakozik, s igen hamar elkészítik őket.Brokkolis óriáspali.JPG

A krémleves.JPGA laza uzsonna után hivatalosak voltunk Rázsi Botond alpolgármester úrhoz egy kis bográcsozásra (evés közben jön meg az étvágy). Az oda vezető úton egy kis híd alatti részen olyan graffitikre bukkantunk, amiket mindenképp le kellett fotóznunk! (Rendben, nem történelmi témájúak, sehol egy Jumurdzsák, vagy Dobó István, de akkor is művésziek! – itt egy kis ízelíő, de többet is láthattok a facebook-oldalról csatolt fotógalériában.) Graffiti 1.JPGSzerelmem, Eger.JPGA Gárdonyi utcából.JPGA bográcsos buli ottlétünk alatt tizenöt-húsz főt számlált, s nekünk ugye kezdetben mindenki ismeretlen volt. Ahogy az lenni szokott, ez a helyzet néhány óra múlva gyökeresen megváltozott. Bárkivel beszélgettünk, mindenki kíváncsian érdeklődött felőlünk és sok sikert kívánt az itt eltöltött időhöz. Buli van.JPGA bogrács tartalma rendkívül finom volt, a kínált pálinkákról nem is beszélve – a bloggereknek azonban némileg előre is kell gondolkodniuk: vagyis, ha késő este elszánt rohamot indítanak az agysejtjeik ellen igen nehezen tud összejönni épkézláb iromány másnap reggelre… úgyhogy kilenc óra körül megköszöntük a szíves vendéglátást s tettünk egy kis esti sétát Eger utcáin a Hotel Platánba.Éjszaka a városban.JPG

Még alig érkeztünk meg, még alig pakoltunk ki, máris rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, s a kézhez kapott program alapján egyetlen percet sem fogunk unatkozni a következő két hétben!

A nap képei a facebook-galériában, a Költözz Egerbe 2014-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.629972123767470.1073741830.622531187844897&type=1

komment


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása