Ebéd után összeismerkedtünk a Zsálya tulajával, Gál Gáborral. Körbevezetett minket az étterem belső részében, mesélt arról, hogy amelett, hogy vendéglátós, szarvasgombával is foglalkozik, és gyakran feljárnak kutyussal a Mátrába, illetve még távolabb szarvasgombát vadászni. A Zsályán kívül van egy másik helye is Szilvásváradon a Lovas, ahova a jóvoltából hivatalosak vagyunk egy pisztrángvacsorára. Bár egyelőre nem sokat tudunk Szilvásváradról a Lipicai Ménesen, és a Fátyol- vízesésen kívül, megtudtuk, hogy Magyarországon csak két helyen él természetes élőhelyén a pisztráng, ezért kevés helyen kapni, így szerintem nagyon különleges élményben lesz részünk! Fotózkodtunk is Gáborral:

Ebéd után összepakoltunk és elindultunk a  nagy Citromfagyi teszt második állomására a Pipacs Fagyizóba, A Bácsihoz, és megkóstoltuk a fagyijukat, ami eddig az abszolút favorit, nem is hiszem, hogy hogy kicsúszna majd a top3-as listánkból, rá is dupláztunk, tovább is indultunk már, de visszamentünk még egy gombócért.

A fagyizás után a Hotel Flórához mentünk, ami csak pár percre van a szállásunktól, mert meghívást kaptunk a Parajdkincse Só-Pezsgőfürdőbe Hajdu Beátától,a tulajdonostól,  ahol egy félórás sókezelésben vehettünk részt. Bea egész idő alatt nagyon kedves volt Velünk, és minden tudnivalót elmondott a sóról, és a sófürdőről. Először egy durva sós testradírral kellett bekennünk a testünket, majd lezuhanyoznunk, és utána ülhettünk be egy sós kamrába ahol volt egy nagyobbacska pezsgőfürdős medencébe. A medence vize 26%-os sóból és több, mint 80 különböző enzimből és ásványi anyagból áll. Egyébként Parajdról szállíttatják a sót, az egyik legismertebb sóállománnyal rendelkező kisváros, Erdélyben közel Marosvásárhelyhez.

Fürdés közben nagyon sok vizet kellett innunk, mert a fürdőnek vízelvonó hatása van. Ami nagyon érdekes volt, hogy az apró kis sebeket, hámsérüléseket az elején nagyon csípte a sós víz, de egy 5 perc után éreztük, hogy már nem fáj, és minden kis sebünk annyira felpuhult, és összehúzódott, és így gyorsabban fog begyógyulni. A sós víz persze felhozott minket a víz legeslegtetejére, amin rengeteget nevettünk, mert ketten kezünkkel-lábunkkal a víz tetején, alig fértünk el, és folyton összefröcsköltük az arcunkat, és a szemünket, amihez persze rögtön odanyúltunk, amitől mégjobban csípett a dolog...

A fél órás fürdőből végül egy órás lett, mivel Ders fürdőgatyájából kiesett a vízen lebegés közben a szekrénykulcs az ülések alá, amit egy dróttal próbáltunk kiszedni, sikertelenül. Elég kínos volt, de végül egy személyzeti kulccsal kinyitották az öltözőszekrényt, így nem kellett fürdőruhában-törölközőben elhagynunk a helyet. 

Bea mesélt arról, hogy a sóterápia felfedezése csak a véletlennek köszönhető. A régi időkben, amikor még elítélteket dolgoztattak a sóbányákban, azt figyelték meg, hogy a rabok jó 10-15 évvel tovább éltek a szabad embertársaikhoz képest. Azt akkor még nem tudták, hogy ennek mi az oka… Manapság viszont tudatosan használják a sót szinte mindenre, hiszen szinte mindent gyógyít.

A fürdőzés után kipihenve, megszépülve kimentünk a Gyógyparkba, megkóstoltuk a forrás vízét, körbenéztünk, nassoltunk a fűben, és készítettünk egy videót is Nektek!

Egy kis kedves történet a mai napunkból végezetül, vacsoráztunk a Zsályában, ahol díszítésként kis virágokat raktak a főételre. Egy kisfiú anélkül hogy a szüleinek szólt volna odalopakodott a felszolgáló fiúhoz, teljesen kétségbeesve, a felszolgáló odahajolt hozzá, és a kisfiú megkérdezte tőle: Ugye ehető volt a virág? Mert lehet, hogy megettem belőle párat... :)

(tegnap mi is találkoztunk a virág díszítéssel, de mi nem mertük megenni)