MAI RÉGISÉGEINK ÉS ÚJDONSÁGAINK- A tizenkettedik nap Egerben (2014.08.17.)

2014.08.18.

A Szent István Hotel reggelizőjében kiderült, hogy tulajdonképpen rengetegen vagyunk egyszerre a szállodában – de, mint tudjuk, sok jó ember kis helyen is… nagy helyen pedig pláne! Szóval  úgy harmincad magunkkal reggelizhettünk a Mediterrán Étterem és Kávézóban svédasztalos megoldással, s a legnagyobb dicséret illeti a személyzetet, akik mindig  gond nélkül, villámgyorsan gondoskodtak utántöltésről, illetve, hogy hipp-hopp összeszedjék a mosogatnivalókat! Hatalmas gépezet működhet itt, s tanúsíthatjuk, hogy a reggeli, mint „fogaskerék”  a gépezetben , tökéletesen működik a Szent István háza táján!

2014-08-17 09.06.00.jpg

2014-08-17 09.06.12.jpg

Reggeli után a Hotel Flórába voltunk hivatalosak egy kis wellness-re, s mivel túl vagyunk már pár hasonló feladaton, ettől sem rémültünk meg különösebben. A Flóra wellness részlege egy élmény- és egy gyermekmedencéből, egy merülő medencéből, infra-, illat-,finn-, és egy gőzszaunából, valamint egy kavicságyas taposómedencéből áll. Az élménymedence-megfogalmazás az, amin mindig elgondolkodunk… Mert ugye melyik medencében nem élmény lubickolni?... Mindegy, ezt döntsék el az uszodaszakértők! A lényeg, hogy mi kipróbáltuk a Flóra élménymedencéjét és igazolhatjuk, hogy a víz ugyanolyan cseppfolyós, átlátszó és lágyan simogató, mint az összes eddigi általunk tesztelt wellness-részlegen. Kicsit masszíroztattuk magunkat a vízsugárral, élveztük a pezsgőfürdőt – s mivel nem kaptunk egyéb kérést, utasítást (pl. egy kis hagyományőrző műsor prezentálása a szaunában, vagy zenés esztrád műsor a gőzkabinban), megköszöntük a szíves vendéglátást és következő programpontunknak igyekeztünk eleget tenni.

DSC02115.JPG

DSC02123.JPG

DSC02124.JPG

DSC02128.JPG

Hírét vettük, hogy régiségvásár zajlik éppen a Bazilika mögött. Jajaj…. kedves férjek… és leendő férjek… tudjátok, ez az az esemény, amikor szívetek királynője csak egy-két apróságot vesz majd… innen-onnan…ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit… egy fényes valamit a műanyag valamihez, két textil vacakot… és a végén egy egész konyhaszekrényt! Persze a férfiak is tudnak alakítani hasonló – bolhapiacos – helyzetben! Régi gombfoci, tökfelesleges működésképtelen puska, hiányos barkácskészlet… Mindenki csak egy pár apróságot vesz és a végén lehet vásárolni egy bőröndöt, amiben ez a pár apróság el kell, hogy férjen. No de ez benne a szép! Nem is szép, isteni! Retro-cuccok kavalkádja, a képregénytől kezdve a porcelánokon át a konyhai eszközökig, minden megtalálható itt, igazi kincsesbánya! Felfedeztünk pár olyan mesekönyvet, amikből még mi is hallgattunk történeteket, nyikorgó diavetítőt diafilmmel, búgócsigát, régi Monopoly-t, Gazdálkodj okosan-t… A Komáromi  Jókai Színházban játszunk egy szívünknek kedves gyermek előadást, a Móka Miki és barátai-t, abban vonulnak fel hasonló retro-holmik garmadával, erről a piacról fel lehetne újítani a produkció teljes kelléktárát! Alkudni persze lehet – sőt, az embernek olyan érzése van, hogy talán illik is, mint a klasszikus Brian élete-jelenetben az álszakállal – itt igazán olcsón juthat az ember egyedi darabokhoz. Két kis gyertyatartó, három pléhtányér és egy húsdaráló lett a mai zsákmányunk – nem akartunk tingli-tangli papír-, meg műanyag csetreszekkel bíbelődni, egyből bevágtuk a táskánkba a négy kilós – vas – húsdarálót! Régiségvásár legközelebb augusztus 31-én, vasárnap lesz, akkor már az Agria Parkban (az Eger Pláza udvarán). Hajrá!...

DSC02150.JPG

DSC02181 (1).JPG

DSC02166.JPG

DSC02185.JPG

DSC02169.JPG

DSC02184.JPG

Ebédelni a Falánk Fanny-ba mentünk, adtunk neki még egy esélyt legutóbbi próbálkozásunk óta. A menüben gulyásleves és gőzgombóc szerepelt, amit már rengetegen ajánlottak, így hát nem halogathattuk tovább, meg kellett kóstolnunk. Kipipálva! Ebéd után még beugrottunk a Rádi Pékségbe némi péksüteményért, hogy kellő üzemanyagunk legyen a folytatáshoz!

DSC02220.JPG

Kora délután Tóth Sándor történész mutatta be számunkra magángyűjteményét, a Történeti Tárházban. Elődeink fegyverei az őskortól a szabadságharcig, illetve különböző ruhák, zászlómaradványok, mind-mind Sanyi bácsi saját gyűjtéseként díszelegnek a vitrinekben. Amikor maga a gyűjtő beszél a kiállított tárgyakról, rögtön személyessé válik a dolog és esély sincs arra, hogy egy poros történelem órának néznénk elébe, mert ezek a tárgyak valóban élnek, történetük van! Gondoljunk bele: mikor már utánunk a huszadik generáció él itt a Földön (ha addig még lesz Föld... de feltételezzük a legjobbakat!), a mi tárgyaink is őskorinak számítanak majd. A ma vagánynak tartott Iphone, vagy tablet megmosolyognivaló primitív kacat lesz a vitrin mögött, az akkori múzeumi látogatók kedves, elnéző mosollyal gondolják majd azt, hogy „szegényeknek milyen nehéz lehetett akkor még agyhullámok nélkül kommunikálni!” Vagy valami ilyesmi… Addigra mi is olyan őskorinak számítunk majd, hogy a fal adja a másikat! Érdekes módon kerülnek elő ezek a bizonyos régi tárgyak! Van, amelyiket a Duna mossa partra, vagy épp egy kocsiról dobják az útra, van, amit földelésnek használ a szomszéd a rádiójához… ezek a tárgyak körbevesznek bennünket, vagy épp rajtuk taposunk, csak nem vesszük észre! S rengeteg információt rejthet egyetlen kard is a rajta olvasható véséseknek köszönhetően. A történészeknek, régészeknek igazi csemege az ilyesmi, s az egyszeri múzeumi látogató is rá tud csodálkozni! Sanyi bácsi végül dedikálta számunkra egyik könyvét is, a Királysírok a Tarna mentén-t, amit megkaptunk ajándékba! Még egyszer köszönjük a lehetőséget és igyekszünk hírét vinni, hogy milyen egyedi kincsek tekinthetők meg a Dobó utca kilences szám alatt!

DSC02188.JPG

DSC02213.JPG

Következő programunk a Szemfényvesztés-kiállítás megtekintése volt. Illetve mégsem… Hiszen ez ennek a több mint tíz éve létező kiállítás lényege! Egy pincerendszerben a látogatók vak módjára közlekedhetnek – természetesen egy vezetővel, aki esetünkben Vincze János volt. Fontos megemlíteni, hogy ő látó személy, ugyanis jó pár évvel ezelőtt jártunk Budapesten a Láthatatlan kiállításon – ami lényegében ugyanaz, mint a Szemfényvesztés, csak valamivel fiatalabb – s ott egy vak fiatalember kísért végig minket a terepen. Év közben itt is van erre lehetőség, de perpillanat János tudott rendelkezésünkre állni, s ő kalauzolt bennünket pincében. Egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni – már csak azért is, hogy mindenki számára kiderüljön, hogy is tűri a vaksötétet kb. egy órán keresztül. Persze úgy, hogy közben akár nyitva is van a szeme… Mikor megkezdődik a vezetés, s az ember többedmagával belép,a pályára, talán még fel sem fogja, hogy itt egy órán keresztül egyetlen fénycsóvát, vagy homályt sem fog látni. Ez egyesekben okozhat kisebb pánikot, amit nem árt, ha ügyesen kezel! Apró hullámokban tört ránk az első pár percben, de aztán belelazultunk a feladatokba, elfogadtuk a helyzetet, s így nem jelentett gondot egy órán át a koromsötétben létezni. Előzetesen – s persze biztonságosan – berendezett szobákat, bútorokat, használati tárgyakat kellett felismernünk, s az út végén egy büfében vásárolhattunk pár apróságot is. A kiállítás nem titkolt célja, hogy a látók és nem látók közelebb kerüljenek egymáshoz, és kialakítsa mindenkiben a segíteni akarást, a toleranciát. Ezen kívül az élet minden területén türelemre, megértésre és elfogadásra tanít. Bárki kerülhet ilyen – és ehhez hasonló – helyzetbe, mi most belekóstoltunk ebbe a világba, s mindenkinek ajánljuk, hogy tegye meg legalább egyszer, ha módja van rá – csak gazdagabb lesz tőle…

DSC02227.JPG Délután ötkor a müezzin fogta magát, feliszkolt a minaret lépcsőin és egy néhány perces – imára hívó énekkel – örvendeztette meg az összegyűlt kis tömeget, melynek mi is tagjai voltunk. Igazi turistalátványosság, ahogy egy megafonnal bejárja azt a kis teret, ami odafenn rendelkezésére áll, s közben dalol. Nem túl hosszú esemény, az igaz, de egyedi! Neki már biztosan nincs izomláza...

DSC02234.JPG

DSC02237.JPG

Vacsorázni a Szent István Hotelbe „ugrottunk fel” – pontosabban előbb fel a hegyre, aztán le a mélybe, a Trezorba! Reni a svédasztalról választott, Bálint Pedig kacsa steak-et evett hagymás-tejfölös uborkasalátával, s mindehhez Tréfli Cuvée-t fogyaszthattunk Thummerer Vilmos Pincészetéből. A kacsa fantasztikus volt – különösen ezzel a könnyed körettel, s a svédasztalról is bőséges és ízletes volt a választék!

DSC02255.JPG

Vacsora után szép lassan lesétáltunk az Érsekkertbe, hogy megnézzük a Tanulmány a nőkről című előadást az Egri Pinceszínház produkcióját. Pár hónapja láttuk egy másik változatát a budapesti Madách Színházban, s ma este is jól szórakoztunk ebben az érsekkerti két órában. Meglehetősen hűvös volt egész este, de mire előadás után újra felértünk a Szent Istvánhoz, ismét rendesen kimelegedtünk. Viszont… egyre könnyebben megy… Nem a táv hosszú, mi voltunk eddig puhányok! Minden tervet sikerült teljesíteni, ami ki volt tűzve mára, ez mindenképp boldogító! Fogy az idő…s Egerből továbbra sem elég!!!

DSC02260.JPG

A nap további képei a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.634882336609782.1073741843.622531187844897&type=1

 

komment


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása