Furcsa érzés volt reggel, hogy nem kellett rádióba futni egy gyors riportért, vagy sajtótájékoztatón megjelenni, szalagot átvágni, hidat felavatni… szóval… viszonylag csendesen kezdődött a napunk. Persze a blogkorrekció állandó program, hiszen nem árt aludni egyet arra, amit az ember éjszaka begépel, s hajnalban „felülvizsgáljuk” azt, amit éjszaka elkövettünk.
Eljött az idő, hogy alaposabban feltérképezzük az Imola Hotel Platánt, hiszen már jó pár napja itt lakunk. Reggeli után beszélgettünk egy kicsit Majoros Eszterrel, a hotel marketing értékesítőjével (angolszász olvasóink kedvéért: sales manager), s gazdagabbak lettünk pár információval. Az Imola Hotel Platán 2012-ben nyitotta meg kapuit a pihenni vágyók előtt – egész pontosan a pihenni vágyó tizenhat éven felüliek előtt, 50 szobával. Magyarországon egyedülálló módon egy felnőttbarát szállodáról beszélünk, ami bizony együtt jár egy tizenhatos „karikával”. Ez nem azt jelenti, hogy a szállodavezetés ki nem állhatja a pubertáló tiniket koptatott farmerben, vagy a nyiladozó értelmű óvodásokat homokozólapáttal a kezükben! Mindez a tökéletes nyugalom és feltöltődés érdekében lett így kitalálva. Gondoljanak csak bele a kedves - családos - blogmustrálók! Akármilyen cukimuki, imádnivaló kiskölyök vár benneteket otthon, azért csak jó olykor egy-két napra kiszakadni a megszokott környezetből és regenerálódni egy kicsit! Aki ezt a hotelt választja erre a célra, biztos, hogy nem fog csalódni! A berendezés, mely minden ízében a platánfából indul ki, végtelenül letisztult és igényes kivitelezésű. Kedvencünk például a zuhanyzó, ahol a vendég úgy érezheti magát, mintha csak a szabadban (egy platán mellett) tisztálkodna. A vendégek nyugalmát szolgálja a három rétegű ablak is, aminek köszönhetően a szobákban teljes csönd van, nem hallatszik be semmilyen zaj, sem az utca felől, sem a szomszédos strandról (ahova a vendégeknek egyébként szabad átjárás biztosított). Az ágy nekünk irtó kényelmes, rég nem aludtunk ilyen jókat, mint a Platánban, de ebben biztos közre játszik az egri levegő is.
A személyzet minden tagja rendkívül előzékeny, figyelmes és vérprofi abban, amit csinál! Megtudtuk, hogy a vendéget minden körülmények között magázni kell, különben … irgum-burgum! Igen, furcsa, amikor velünk egyidős srácok magázódnak velünk, de nincs mit tenni, ez az etikett… Szó esett már arról, hogy ez a hotel egy rekreációs gyógyászati központ számos szolgáltatással. Állapotfelmérés, valamint méregtelenítő program is rendelkezésre áll, az ínyencek igényeit is kielégítő étteremről már nem is beszélve: svédasztalos reggelivel, háromfogásos gourmet vacsorával, meglehetősen színvonalas étkeztetéssel. Maga az épület is környezetbarát: napelemekkel, a már említett falfűtéssel – mert ugye ha már az egészséges életmód a fő szempont, nem baj, ha nem egy légkondi aprítja fel a port és küldi szét a levegőben, hogy a kedves vendég betegebben távozzon, mint, ahogy megérkezett. Külsősök – tehát nem szállóvendégek - is használhatják a wellness- részleget, ahova ma mi is benéztünk! Benéztünk… mondhatni ott töltöttük a fél napot! Kezdetnek egy szauna szeánszon vettünk részt. Igen, a gyanakvóbbak a szeánsz-megfogalmazás mögött (és persze a tizenhatos karika okán) valami asztaltáncoltatós, falzett hangos sikítozós, szektás bulit gondolhatnak megbújni. Nem, azért ennyire nem drámai a helyzet! Demeter Anett, akivel az elektroterápia kapcsán találkoztunk volt a szaunamesterünk. (Tessék megjegyezni az utóbbi szót, mert mai anyagunkban még előkerülhet!) Volt bennünk némi izgalom, mert sem gőzkabinban, sem szaunában nem bírtunk még két percnél hosszabb időt eltölteni, részünkről ki volt zárva az a gondolat, hogy nekünk ez jó lehet. Ötödmagunkkal ültünk be a gőzkabinba és kezdetét vette a SZEÁNSZ! Anett összefoglalta amit a gőzkabinról, illetve magáról a terápiáról tudni kell – így tágulnak a bőr pórusai, úgy húzódnak össze az erek… - s olykor tizenkét fokos vízzel locsolgatott minket (fájdalomcsillapításra kiváló), némi bőrradír is előkerült, amivel letisztíthattuk a bőrünket és szó esett a vanília jótékony hatásairól is. Remek hangulat alakult ki bent Anettnek köszönhetően. Észre sem vettük és letelt az idő. Olyan 20 percet tölthettünk bent, és utána megállapítottuk, hogy bőrünk olyan sima, bársonyos, mint a baba popsija. Olyan sebtiben távoztak a méreganyagok a testünkből, mintha soha nem lettek volna ott! Teljesen abszurd: nagyon jól éreztük magunkat. A szaunamesterek előtt le a kalappal… nem semmi meló… Naponta ki tudja hányszor az izzasztó gőzben szórakoztatni a kedves vendégeket, s közben lesni, hogy ki fog kidőlni a hőmérséklet miatt… S a gőzkabin után rögtön következett a finn fagyis szauna szeánsz, ahol Munkácsi Dániel vette át a szaunamesterséget. Nem bonyolítanánk a dolog elemzését: kegyetlen meleg volt szintén 15-20 percen át, Dani végezte a „leöntéseket” (gyakorlott szaunázók most összekacsintanak), vagyis folyamatosan gondoskodott arról, hogy legyen minek párolognia, és amikor a legmelegebb volt a klíma, egy-egy tál fagylaltot adott mindenki kezébe (amit azonnal elfogyasztottunk), hogy igazán extrém legyen a helyzet.
A forró élmények után a parkosított tetőteraszon ejtőztünk a kénes vizű medencében, s elgondolkoztunk az élet dolgain… aztán konkrétan a saját dolgainkon is. Enyhe kifejezés, hogy kissé réveteg állapotba kerültünk a nagy szeánszozás közben, úgyhogy lassan muszáj volt valami ebéd után néznünk.
Úgy gondoltuk, ha már annyira hiper-szuper egészségesek vagyunk, rögtön agyon is csapjuk ezt a méreganyag-dolgot némi hurkával, kolbásszal és töltött káposztával, úgyhogy betértünk a Belvárosi Pecsenyésbe. Nagyon finom volt az ebéd, csak azt fájlaltuk, hogy desszerttel sajnos nem tudtak szolgálni. De azért így is mindketten adtunk a kalóriáknak, s a hotel felé menet betérünk még egy kis édességre a Marján Cukrászdába.
Rendkívül igényes hely, hatalmas sütemény – és persze fagylalt – kínálattal. Reni kecskeméti kölestortát evett (rémlik, ugye?- Magyarország tortája 2011-ben- azóta Reni kedvence) borkrém roláddal (amit nevezhetünk egy egri sütikülönlegességnek), Bálint pedig egy trikolor csokitortát. Nagyon igényes, jó hely, a belváros szívében, hatalmas terasszal, ahova egy kávéra is érdemes beugrani.
Így teli hassal – mint két jóllakott óvodás – ismét a hotel felé vettük az utat, ugyanis délután a különböző medencéket kellett kipróbálnunk. A”jó öreg” pezsgőfürdővel (ismét külföldi olvasóink kedvéért: jacuzzival) kezdtünk, majd csobbantunk egyet a radonos vizű gyógymedencében (a fájdalomcsillapító hatáson kívül fokozza a húgysavkiválasztást, aktiválja az adrenalin-termelést, növeli a védekező rendszer aktivitását) . Csak reméljük, hogy oldott állapotában jóval egészségesebb, mint gáz formájában (ugyanis gázként a wikipédia szerint légneműként korrekten meg tudja rövidíteni az ember életét). Megfejelve ezt, eltöltöttünk pár percet a – szintén radonos – élménymedencében is, ahol kábé 4-5 féle módon masszíroztathatja magát az ember az előtörő vízsugarakkal. Végezetül pedig a sós vizű ülőmedence következett szintén némi buborékos masszázzsal.
A radonos medence, valamint a sós is egészségügyi okok miatt maximum harminc percig használható.
Ilyen mennyiségű lubickolás ugye óhatatlanul éhséget idézett elő (örök körforgás: wellness-kaja, wellness-kaja) , úgyhogy ismét a szálloda éttermében vacsoráztunk. Mindketten brokkoli krémlevest ettünk rokfortos krutonnal, majd grillezett sertéskarajt hagymás törtburgonyával és pirított kellel, végezetül pedig gesztenyés chatereusse-t áfonyaöntettel. Nem magyarázkodnánk hosszasan a chatereusse mibenlétét illetően, ebben az esetben beszéljen helyettünk a fénykép! Ismét kiváló volt minden, amit gasztro-szinten nyújtani tudott a szálloda konyhája, a kerthelyiség pedig igazán hangulatos környezetként szolgált egy nyugis vacsorához.
A nap lezárásaként megnéztük a Vár színpadán a már sokat emlegetett Egri csillagok című musicalt ami az Agriai Nyári Játékok keretein belül került színpadra. (Ezen kívül még rengeteg műfaj képviselteti magát a rendezvényen: például vígjáték, operett, élő koncert!) Minket ma a már említett történelmi musical kápráztatott el, felemelő este volt! Autentikus környezetben látni ezt a darabot valóban eredeti élmény! Egyszerűen… lelke lesz az egésznek – s nem a túladagolt wellness miatt vagyunk szentimentálisak, hanem mert a játszókon is látszik, hogy örömmel állnak színpadra ebben a legendás előadásban. Legendás, mert – úgy tudjuk – több, mint tíz éve minden évben eljátsszák itt Egerben, s a lakosság lelkesen nézi újra és újra! S persze rengeteg turista is helyet foglal a nézőtéren. Tüzes kerekestül, a végén tűzijátékostul nagyon komplett kis este volt, s a finálé dallamait dúdolva, kellemesen elfáradva tértünk vissza a Platánba…
A nap további képei a facebook-oldalon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.631339700297379.1073741834.622531187844897&type=1
