A Platánban elköltött reggelik emléke sokáig kísért majd minket, ha elmegyünk innen! Csak néhány „szemelvény” a svédasztal kínálatából: lazacfilé, májpástétom, tepertőkrém, rántotta, virsli, kolbász, különböző gabonapelyhek, édes és sós péksütemények, kávé, tea, narancslé, őszilé, tea… Az ember félálomban még fel sem fogja, milyen jó dolga van – egy egész áruháznyi kínálat várja az ébredező vendéget, s ilyen reggeli után kiválóan indul a nap!
Kezdetnek a Magyarok Vásárát vettük célba az Érsekkertben, hogy kielégíthessük shoppingolási vágyainkat! Ahogy a neve is mutatja, magyar termékekről, alapanyagokról van szó, vagyis az ember hiába keres Empire State Building, vagy Eiffel-torony makettet. Viszont a magyar termékek skálája igen széles: zöldség, gyümölcs, hímzéses ruhák, fajátékok, ékszerek, kézműves szappanok, s még számtalan vásárlásra csábító cucc sorakozik a standokon. Mi is elcsábultunk néhány szuvenír tekintetében, úgy, mint: egy sószappan , egy boros pohár, amibe Eger-feliratot gravíroztattuk (valahogy hirtelen ez jutott eszünkbe), pár deci frissen préselt szőlőmust - azt jobbnak láttuk elfogyasztani, mintsem táskába tenni és otthon kitenni a vitrinbe – s ugyanez volt a helyzet egy kis adag sajt-kóstolóval is. Imádjuk az ilyen vásárok hangulatát, s a rengeteg ember látványa arról tanúskodott, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. Amennyiben apuka megkíván pár csepp mustot, nyugodtan „leadhatja” gyermekét egy kicsit körhintázni, vagy fakardokkal bíbelődni, s mire megtalálja az igazságot a borban, kisfia tíz új barátot is szerzett! Az internet szerint havonta egy alkalommal rendezik meg a Magyarok Vásárát az Érsekkertben, érdemes kilátogatni!
Tipikus turistákként, kamerával és fényképezőgéppel a kézben felültünk egy városnéző buszra, ami az Érsekkert mellől indul és egy kisebb kört tesz a városban, útba ejtve a Szépasszony-völgyet. Igazából sok újat nem tudott mutatni számunkra, s ezt pozitívumként fogtuk fel, ezek szerint már valamelyest kezdünk „itthon lenni” – ez ugye nem árt, ha már a pályázat kiírása szerint Egerbe „költöztünk”. A Szépasszony-völgyet végre nappal is láthattuk – igaz ismét csak rövid időre, a kisbusz sofőrje, ugyanis 20-30 perces szünetet tartott csupán. A Ködmön Csárda teraszán lévő fagyizóban vettünk két adag bio-tejből származó fagylaltot, s kóstolót is kaptunk az isteni csokoládéjukból is! Mindenkinek ajánljuk, ide még biztosan visszatérünk! Szemügyre vettük az egymás mellett sorakozó éttermeket, borkóstolásra invitáló helyeket, s a képen látható nénivel kötöttünk egy „marketinges megegyezést”: ha megengedi, hogy megörökítsük a mondhatni egyedülálló köpenyében, akkor legközelebb betérünk hozzá és vásárolunk a borából. Íme a fotó…
A kisbusz kábé negyed óra alatt vissza is vitt minket a belvárosba, itt ért véget a kis kiruccanásunk, s mivel a hőmérséklet makacsul tartotta magát, egy kis csobbanás mellett döntöttünk az Egri Termálfürdőben.
Az egri strand olyan szinten telítve volt fürdőzőkkel, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni! Igaz, ki a fene hoz magával direkt gombostűt, amikor úgyis heverészni, meg pancsolni akar, nem pedig kabátot fércelni… Érkezésünkkor összefutottunk egy kedves fiatal párral, akik olvasták már a blogunkat és sok sikert kívánnak a továbbiakhoz. Jó érzés… eddig bárki jött oda hozzánk az utcán, mindenki szívélyesen köszöntött bennünket. Az időjárás engedelmeskedett a programunknak, meglehetősen trópusira fordult, s aki csak tehette, eljött, hogy áztassa egy kicsit magát. Apa felpakolja a pereputtyot és irány a strand! Két liter naptejjel, három elnyűtt gumimatraccal és néhány pálmafás törülközővel, amik már nem kevésbé nedvszívóak, viszont a nagyitól kapták húsvétra, ezért addig kell használni, amíg teljesen ki nem fakulnak. Mindenkinek egy jó nagy sajtos-tejfölös lángos, pár liter műanyag lónyál – ami roppant káros, de nyáron kihagyhatatlan – aztán nyomás csobbanni! Fotózgattunk, kamerázgattunk egy keveset – mindenki hot-doggal, meg sörrel rohangált, mi ezúttal műszaki cuccainkat hurcoltuk ide-oda. Van azért egy kukkoló-feelingje annak, amikor az ember strandolókat filmez a hőségben…
Végül találtunk egy kevésbé forgalmas sarkot a fürdő végében, ahol letelepedhettünk. A Platánból közvetlen átjárási lehetőség van a strand területére, úgyhogy a paparazzi-holmikat gyorsan feldobtuk a szobába, hogy „igazi” strandolóknak tűnjünk. Mellettünk, a körbekerített focipályán középkorú urak rúgták a bőrt, meglehetősen komolyan véve a játékot – majd’ leszedték egymás fejét egy-egy elhibázott beadás miatt. Igaz is… a játék úgy jó, ha komolyan vesszük! Olykor csobbantunk egyet az embertömegben, s nagyon szemeztünk a csúszdákkal is…
A belépőjegy mellé automatikusan jár öt csúszási lehetőség, s ehhez három csúszda is rendelkezésre áll! Ezúttal fizikai képtelenségnek tűnt, hogy sorra kerülünk, mielőtt lejár a strandolásra szánt időnk, úgyhogy ez az élmény a következő alkalomra maradt. Meglehetősen hosszú sor állt a csúszdák alatt – ilyenkor ajánlatos a gyermekkel brómos teát itatni, hogy ne veszítse el a türelmét, mire felér a lépcsőkön. Vasárnap délután harmincöt fokban ez nem csoda… Ebéd gyanánt a Napfény Bisztróban ettünk két sajtburgert, olyan igazi retrósat, hatalmas bucival - a „retró pedig ebben az esetben abszolút pozitív jelző akar lenni! (S a bucit persze nem a fejünkre, hanem a péksüteményre értjük.)
Véget kellett vetnünk a pihenésnek, mert várt ránk egy igazán emberpróbáló feladat: a narancsos-fahéjas egyszemélyes jacuzzi tesztelése. (Igaz, akkor lett volna különösen emberpróbáló, ha ketten egyszerre teszteljük.) Reni ült be elsőként a kádba, s kapott egy fél órás programot.
A kád a maga kívül-belül egzotikus világításával egyszerre hasonlít a Titanicra és egy űrhajóra, ahol az UFO-k épp Fluor Tomi-klippre dizsiznek. A kedves vendég feladata: feküdni a forró vízben és az égvilágon nem csinálni semmit – ez ugye a wellness szolgáltatások többségénél előfordul… A bő fél órás program alatt kellemes félhomályban az ember végiggondolhatja a fél életét (a másik felét meg holnap a szaunában), s közben a kádban lévő kis lukakból (na, ugye, hogy a Titanicra hasonlít!) változatos módon tör elő a vízsugár. Hol a lábat bizseregteti, hol a derekat, s a fél óra végén egy komplett masszázst ad a vendégnek.
Amikor ugye otthon – fittyet hányva a számlára - teleengedjük a kádat, nem ritka eset, hogy (a fizika törvényeinek megfelelően) kihül a víz, miközben habtestünk melegebbre vágyna. Na, itt ez nem fordulhat elő, a teljes kezelés alatt a víz végig azonos hőmérsékleten bugyborékol, majd a program végén a kád leereszti magát (mármint a benne lévő vizet.) Azért ez ijesztő… intelligens kád… Az ember először elkezdett félni a számológéptől, mert többet tud nála, aztán jött a computer, most pedig már a kádak is a fejünkre nőnek! Addig nincs baj, amíg csak a kényelmünket szolgálják, s mindketten tökéletesen ellazultunk a fél-fél óránk alatt. Ellazultunk… tulajdonképpen leszedált mindkettőnket a kezelés, némileg belassultunk a következő pár órára. Sebaj, vacsorázni szedálva is lehet! (Itt a zseniális, szemérmetlenül fiatalos és frappáns átkötés a következő témára.)
A Platán konyhája ismét nagyszerű háromfogásos vacsorával kényeztetett bennünket. Mindketten bazsalikomos paradicsom krémlevest ettünk parmezános krutonnal, majd Reni zsályás pulykamellet gratinírozott gombás polentával és grillezett paradicsommal, Bálint pedig angolos hátszínt fóliás burgonyával, kevert salátával. Desszertként isteni Tiramisut szolgáltak fel. Hiányozni fognak a platános vacsorák…
Napunk utolsó programja a Csoportterápia című előadás volt az Érsekkertben, az Egri Pinceszínház produkciójaként. Kábé három héttel ezelőtt – mikor épp Szilvásváradon nyaraltunk a barátainkkal – átugrottunk Egerbe megnézni ennek a produkciónak a főpróbáját, ugyanis a rendező, Méhes László tanárunk volt a Színművészeti Egyetemen, jelenleg főrendezőnk a Komáromi Jókai Színházban, s gondoltuk meglátogatjuk munka közben. Hozzá kell tenni, hogy az előadás szereplői közül az Egyetemről ismerjük Erdélyi Timit, Puskás Petivel pedig együtt játszunk Komáromban a Made in Hungária című előadásban. A főpróbán – mivel nem volt nyilvános -kábé tízen néztük a darabot, (rokonok, barátok), s már akkor látszott, hogy zajos siker lesz a dologból, most pedig egy kiforrott, remek előadást láthattunk, s a közönség is önfeledten szórakozott bő két órán keresztül! (Mondtuk, hogy nem fogunk se színészkollégát, sem előadást elemezni, de ebben az esetben engedtessék meg nekünk egy csipetnyi lelkendezés!) A budapesti Madách Színházban is nagyon népszerű ez a könnyed zenés „mjuzikelkámedi” (Bálint azt is látta már korábban), s az Érsekkert hangulatos – tó által körülölelt, békakuruttyolással effektezett – színpadán is kirobbanó sikert aratott a legújabb változata. S persze mindez a ma esti SZUPERHOLD fényénél zajlott! Az előadás után összefutottunk Timivel és Petivel, elmeséltük, hogy is vagyunk mi „itthon” Egerben, majd egy kellemes fröccsözés után elindultunk, hogy eltöltsük utolsó éjszakánkat a Platánban.
A nap további képei a facebook-oldalon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.631803673584315.1073741835.622531187844897&type=3
