A tegnapi napunkról a Líceum TV készített egy kis anyagot! Ezért élménybeszámoló helyett szóljon most ez! Bejártuk az egész Líceumot, megnézhettük a Camera Obscurát, a Varázstornyot, a Csillagászati Múzeumot, a kilátást, és az egész épületet. Délután betekinthettünk a Líceum TV munkálataiba, ahol végül az egész délutánt elbeszélgettük, elámélkodtuk! A videót ezúton is köszönjük a LíceumTV-seknek, Bók Tamásnak és Varga Ferencnek ! Az adást 3/4 8-tól nézhetitek meg TV műsorán!

A képeket pedig az alábbi linket érhetitek el!

Reggel sokáig lustálkodtunk és a hotel svédasztalos reggelije után bementünk a városba ahol hivatalosak voltunk egy ebédre a Senator Házba, ahova Szádeczky Kornélia és Megyeri Zoltán hívott meg minket. Nelly, és Zoltán számos egyéb munkájuk mellett az Útravaló Egerben és környékén című könyv szerzői. 

Az ebéd alatt meséltek Nekünk arról, hogy mivel foglalkoznak. Szívügyüknek tekintik a város sorsát, és ezért megalkották a Eger és a környező városokat legátfogóbban bemutató útikönyvüket. Meséltek a kutatási módszereikről, például arról, hogy rengeteg idejükbe tellett, mire felkutatták az egri borászat történetét, és annak érdekességeit. Sok kutatót, szerzőt kellett felkutatniuk, ahhoz hogy összeszedjenek minden adalékot a témához. És ez csak a könyv egyik érdeme.

A kalauz felépítése is nagyon intelligens, több nagyobb fejezetre van felbontva: kezdve Egerrel általánosságban, folytatva a borkultúrával és kulturális ajánlókkal, és a környező városok, települések ( Noszvaj, Mezőkövesd, Szalók, Sirok, Szilvásvárad, stb.) bemutatásával, befejezésül pedig Eger és Eger környékének különlegességeiről, legvégül pedig gasztronómiai ajánlásokról olvashatunk.

Nelly mesélt nekünk arról, hogy Ő évek óta csoportokat vezet, ezért mindenképpen ismeri a turisták gondolatait, vágyait, kérdéseit, és ennek alapján készítették el útikalauzukat. Rengeteg érdekesség található benne! Végre megtudtam mit jelent a Hóstya, amit mindenhol láttam utcatáblákon a városban! Öt séta alapján mutatja be az egri belvárost a könyv, amely mintha ténylegesen egy idegenvezetővel megtett út lenne, hiszen minden történetet megtudunk belőle, minden kérdésünkre választ kapunk, és mindig kapunk egy kis pluszt, egy kis érdekességet.

A másik kiadvány amit ajándékba kaptunk Tőlük az Eger & Baroque című gyűjtemény. A füzetecske egy gyűjtemény, melyben Eger legszebb barokk épületeiről készült fotók (3 kivételével mindet a szerzők készítették) és az ezekhez különböző módon kapcsolható barokk muzsikákból álló album foglal helyet. Hazánkban egyedülálló, hiszen "magyar városról ilyen zenei és képi anyag még nem jelent meg". Bár nem a stílusunk ez a műfaj, a szerzők történeteivel, bemutatásával teljesen elkápráztatott minket ez a gyűjtemény. Erről láthattok az alábbi linket egy összefoglaló videót: 

Ebéd után Bandi bácsi, a Senator ház főnöke bemutatott minket a séfnek, Macsinka Jánosnak, aki mesélt nekünk a Senator ház gasztronómiai oldaláról. November óta dolgozik Ő ott, és akkor újított meg az étlapot, így a régi, megszokott kedvencek mellett, mostmár modern ételek is találhatóak a menüben. Körbefotóztuk Nektek a helyet, de mivel Bandi bácsi nem ért rá, mert nagyon nagy volt a pörgés, ezért a Senator házas cikkünk még várat magára! Azért pár fotót készítettünk!

Ezután Ders hazament, én pedig bementem a városba kicsit bóklászni. Beugrottam Edithez, utána elmentem a Hotel Flórába edzeni egy kicsit. Futottam egy fél órácskát, és kipróbáltam a többi gépet is, utána bemásztam egy kicsit áztatni magam az egyik medencébe. Ezután életemben először kipróbáltam az infraszaunát, ami nagyon jó érzés, szaunázás után pedig jeges fürdővel lehet lehűteni magunkat, ami nagyon szuper volt! 

Jó kis nap volt ez a mai is!

A fotókat IDE kattintva nézhetitek meg

Tegnap reggel jó korán keltünk, hogy összekapjuk a lakást, és megrakjuk a hátizsákjainkat, mivel elköltözünk az önkormányzati lakásból, és még a készülődés közben interjút is adtunk a Magyar Demokratának. A cikk a jövő szerdai számban fog megjelenni, érdemes lesz megnézni, mert csúcs fotók készültek rólunk!

Az interjú után értünk jött egy autó, amivel átjöttünk az utolsó előtti szálláshelyünkre a Hotel Estellába. A szobánkba maga a szállodaigazgató kísért fel minket, és Ő vezetett körbe minket az új helyen. Rögtön meg is ragadtuk az alkalmat, hogy elhülyüljünk az új szobában, Én például a tolóajtóval szórakoztam, amiről videó is készült.

Mivel a hotel az egyetem B épületében, a 6. emeleten van, meg is ragadtuk az alkalmat, hogy felkéredzkedjünk a tetőre lőni pár fotót, és megnézni a kilátást. Innen pont jól látni a strandot, ahova legszívesebben kötélpályát építenénk az épület tetejéről. Nagyon kellemes a szoba, elég jól felszerelt az egész szálloda, és a légkondiért áldjuk a helyet ebben a nagy hőségben. Az Estellában egyébként most nyári gyakorlaton lévő tanulók dolgoznak, akik nagyon lelkesek, segítőkészek és ügyesek. 

Miután lepakoltuk a cuccainkat, elmentünk ebédelni, mert már bőven éhesek lettünk mire végeztünk a beköltözéssel. A Tábornok Házban lévő Nemzeti Kávéház-és Étterembe kaptunk meghívást, ahova Juli és Wobe is velünk tartott, valamint Malacsik Tibor is, a hely vezetője. Nekik is rengeteg gyakorlatozó diákjuk dolgozott ott, akik habár kicsit izgultak a főnökkel egy asztalnál ülőknek teríteni, nagyon ügyesek voltak.

Én úgy tekintek erre az egy hónapra, hogy minél több mindent ki kell próbálnunk, és mivel nem ettem még békacombot, úgy döntöttem, kipróbálom. Kicsit félve álltam a dologhoz, mert azért benne van az emberben, hogy egy békát egyen meg ami nyálkás, és kuruttyol, de ennél kellemesebbet még nem csalódtam ételben, isteni volt rántva. Kicsit talán azzal a klisével élnék, hogy olyan volt, mint a csirke, de közben egészen más. A kedvencem biztos nem lesz, de örülök, hogy megkóstoltam.

Az étlapon egyébként van egy Gárdonyi kedvencei lap is, amit Gárdonyi egy megtalált bevásárlólistája és a Mesterszakácsuk képzelete által készítenek el. Kata a pisztrángot próbálta Gárdonyi módra, én pedig a rumos-gesztenyés palacsintát, vajon sütve és az ebéd mellé még egy "dedikált" képeslapot is kaptunk Gárdonyitól.

Ebéd után kimentünk a Líceum elé, ahol a vitézlőiskolások tartanak edzést ( amúgy minden kedden és csütörtökön 4-től 6-ig) és fotóztuk a kicsiket, néztük hogy játszanak és íjászkodnak.

Aztán még sétáltunk kicsit a városban a barátainkkal, és lassan elkezdtük a búcsúzkodást, mivel nagy szomorúságunkra, hazamentek. Délután még kikísértük őket az ajtóig, majd elindultak a vonatállomás felé. Rossz érzés volt, mivel 5 napig voltak itt Egerben, és tudtunk kivel osztozni az itteni örömeinkben, és a blogkészítés is könnyebben ment többen.

Még csak ki se tudtuk fújni magunkat az ebéd jóllakottságából, amikor már a Senátor házba kellett indulnunk a Muzsika a teraszon nevű rendezvényre, ahol Halmos András énekelt, egy zongorista, és egy dobos kísérettel, de néha egy fuvola is megszólalt a koncert alatt. Az ilyen helyeken szokásosabb számok kerültek a listára, de jól esett egy-két kalsszikus, és összességében ügyes volt a zenekar. 

Ha lehet mondani éttermet, amit legalább annyiszor ajánlottak, mint kocsmának a Bíborost, akkor az a Senátor Ház. A vacsora elfogyasztása után rá is jöttünk miért. Már az előételnél el voltunk ájulva, aminek szőlős libamáj creme brulee-t rendeltem, házi kalácsot, és zöld dió befőttet szolgáltak fel mellé. A nagy meleg miatt, egy idény jellegű gyümölcslevessel folytattam, majd őzgerincet kértem habos puliszkával, befejezésül pedig karamelles madártejet mákosrétessel. Kata egy kicsit finomabb menüt evett, de az ő menüje is isteni volt, végigkóstolgattuk egymásét is. Soha nem jártunk még ilyen luxus minőségű étteremben, alig győztünk hálálkodni az élményért, és a vacsoráért, teljesen odavoltunk! Vacsora után hazaandalogtunk, és rögtön ágybadőltünk. Szép kis nap volt! 

Ma reggel egy gyors reggelivel indítottunk a Senátor házban, ahova becsatlakozott hozzánk Bohus Gabriella, aki egy tündéri hölgy. A következő négy órában ő kalauzolt bennünket Egerben, és megmutatott minden olyan kis apróságot, ami mellett mi lehet, hogy elmentünk volna. Kezdésnek még a Dobó téren a szobrokról mesélt egy kis legendát, miszerint Dobó kivont kardjával a kocsmába vezényeli az embereket, a gugoló katona azt nézi, hogy van-e bent hely, a nő pedig készül őket jól fejbekólintani, amiért már megint kocsmáznak.

Ha már múltkor felmásztunk a Minorita templom állványzatára, most kicsit áttekintőbben megismételtük a benti látogatást is, ahol a templom díszítésében gyönyörködtünk. Miután megnéztük kívülről az érseki rezidenciát, már siettünk is a Bazilikába, hogy le ne késsük az orgonajátékot, ami hihetetlenül szólt a hely akusztikája miatt. Végig böngésztük az összes freskót, és megpróbáltunk titkos alagutakat keresni, de végül nem találtunk, de még időnk sem volt elszomorodni a dolgon, mert Gabriella levitt minket a kriptába, ami legalább olyan jó volt. A kriptában csupa Egri méltóság és egyházi személy nyugszik, és a falakban még ott vannak az üresen álló sírhelyek, nagyon hűvös van, és elég különös hangulata van az egésznek.

A Megyeházával folytattuk és a Fazola kaput is láttuk, ami egy hihetetlenül kidolgozott kovácsoltvas kapu, ami mégis légiesnek tűnik, valószínűleg azért, mert Fazola Henrik órásmester volt. Elméláztunk a sportmúzeumról is, de hétfő révén sajnos nem tudtuk megnézni, helyette a kis kerti kútban úszkáló halak mellett beszélgettünk. Az irányt a Bérc utca felé vettük, amit még a beköltözésünkkor ajánlott nekünk Pócsik Attila, nem felejtettük el, csak erre a pillanatra tartogattuk. Érdemes volt megfogadni a tanácsát, egy egészen csodálatos kilátás nyílik onnan Egerre, a kis lakóházak fölött, és az ablakokban lévő muskátlik, és a madarak még varázslatosabbá teszik a helyet.

Lefelé útba ejtettük a Minaretet, amire hiába nyílt most tíz napon keresztül tökéletes kilátás az ablakunkból, most tudtunk csak felmenni. A látvány miatt mindenképp érdemes, de a keskeny lépcsőkön felfelé azért vigyázni kell, ha valaki klausztrofóbiás, vagy szélesebb alkatú, gondolja meg kétszer is a felmászást. A Müezzinnek hatalmas tisztelet jár, hogy miután felmegy oda, még énekelni is van ereje. Eléggé elhúzódott a városnézés, de nagyon élveztük, észre sem vettük, hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő, ezért kénytelenek voltunk elköszönni. Nagyon szuper volt, köszönjük szépen.

Miután hazajöttünk, kicsit foglalkoztunk a blog facebook oldalával,  de a melegre való tekintettel mentünk is a strandra mártózni egyet, ebben a hőségben szinte minden napos programunkká vállt.

Este úgy döntöttünk, hogy beülünk az Aphrodité Görög kávézóba egy koktélra, ahová mostanában sokat jártunk. Mindig észre lehet ott venni valami új dolgot, és meg is kértük a hely tulaját Juditot, hogy meséljen a helyről. Elmondta, hogy már lassan húsz éve üzemel a hely, és régen egy kávé pörkölő manufaktúrát üzemeltettek a helyén, de egy profilváltás után megalakult ez a kedves kis családias kávézó.

Megnéztük a galériát is, és az összes kis ereklyét, ami a falakon, vitrinekben díszeleg, ha ide járnánk főiskolára, biztosan ott tanulnánk az emeleten minden nap, nagyon kellemes hangulata van. Elücsörögtünk még ott egy két koktél és egy fagyikehely mellett, majd haza indultunk, a meleg miatt eléggé el tud fáradni az ember a nagy mászkálásban. Mindenesetre nagyon szuper nap áll mögöttünk. 

További képeket a Facebook oldalunkon találtok!

A tegnapi előadás után picit iszogattunk a társulattal, így ma reggel kicsit kótyagosan keltünk. Délelőtt érkezett pesti barátnőnk, Juli, így délután négyen vettük be a várost. A Falánk Fanniban ebédeltünk, ahol ettünk desszertnek gőzgombócot. Úgy képzeljétek el, mint egy nagy szilvás gombócot, csak a prézli réteg nélkül, leöntve tejsodóval és lehet kérni fahéj, mák, és kakaó szórással is. Mindannyian itt, Egerben ettünk ilyet először, de egyből kedvencünkké vált.

Ezek után arra gondoltunk, megcsináljuk végre a lépegetős videót, mert már próbálkoztunk vele, de mindenhol túl szélesek voltak a lépcsők. Sajnos ma is ebbe a problémába ütköztünk, ezért nem tudtunk olyan videót csinálni, mint amilyet szerettünk volna, de legalább elszórakoztunk a műanyag spirállal. Miután meguntuk, kicsit énekelgettünk, galambokkal torreádorkodtunk, üveget egyensúlyoztunk a fejünkön, mászkáltunk és kutyáztunk.

Később felmentünk a várba, mert tegnap ott felejtettük a bringákat, az egyik kerékpár kosarában Kata cipőjével, ami ott volt egy napig, de szerencsére senki hozzá sem nyúlt. Nagyon szuper, hogy ennyire lehet bízni itt az emberekben. :) Épp sétáltunk volna hazafelé, amikor teljesen véletlenül belefutottunk az egyik gimis osztálytársnőmbe, Csengébe, aki az anyukájával és a bátyjával kerestek egy helyet egy kávéra. Mi a Aphrodite Görög Kávézót ajánlottuk, és be is ültünk velük kicsit beszélgetni. Kata evett egy jókora fagyikehelyhet. Mindenképp próbáljátok ki a helyet, nagyon kellemes a belső kis udvara, mi most ültünk be oda először, eddig mindig csak kint kávéztunk az utcafronton.

Nyugis kis vasárnap délután volt, jó volt újra látni régi ismerősöket, most hazajöttünk videót vágni, filmezgetni, és még megcsinálni egy-két dolgot. Mára már nem nagyon tervezünk semmit, de lehet, hogy még spontán lemegyünk egy italra valahova. 

A fotókat itt nézhetitek meg!