Tegnap reggel jó korán keltünk, hogy összekapjuk a lakást, és megrakjuk a hátizsákjainkat, mivel elköltözünk az önkormányzati lakásból, és még a készülődés közben interjút is adtunk a Magyar Demokratának. A cikk a jövő szerdai számban fog megjelenni, érdemes lesz megnézni, mert csúcs fotók készültek rólunk!
Az interjú után értünk jött egy autó, amivel átjöttünk az utolsó előtti szálláshelyünkre a Hotel Estellába. A szobánkba maga a szállodaigazgató kísért fel minket, és Ő vezetett körbe minket az új helyen. Rögtön meg is ragadtuk az alkalmat, hogy elhülyüljünk az új szobában, Én például a tolóajtóval szórakoztam, amiről videó is készült.
Mivel a hotel az egyetem B épületében, a 6. emeleten van, meg is ragadtuk az alkalmat, hogy felkéredzkedjünk a tetőre lőni pár fotót, és megnézni a kilátást. Innen pont jól látni a strandot, ahova legszívesebben kötélpályát építenénk az épület tetejéről. Nagyon kellemes a szoba, elég jól felszerelt az egész szálloda, és a légkondiért áldjuk a helyet ebben a nagy hőségben. Az Estellában egyébként most nyári gyakorlaton lévő tanulók dolgoznak, akik nagyon lelkesek, segítőkészek és ügyesek.
Miután lepakoltuk a cuccainkat, elmentünk ebédelni, mert már bőven éhesek lettünk mire végeztünk a beköltözéssel. A Tábornok Házban lévő Nemzeti Kávéház-és Étterembe kaptunk meghívást, ahova Juli és Wobe is velünk tartott, valamint Malacsik Tibor is, a hely vezetője. Nekik is rengeteg gyakorlatozó diákjuk dolgozott ott, akik habár kicsit izgultak a főnökkel egy asztalnál ülőknek teríteni, nagyon ügyesek voltak.
Én úgy tekintek erre az egy hónapra, hogy minél több mindent ki kell próbálnunk, és mivel nem ettem még békacombot, úgy döntöttem, kipróbálom. Kicsit félve álltam a dologhoz, mert azért benne van az emberben, hogy egy békát egyen meg ami nyálkás, és kuruttyol, de ennél kellemesebbet még nem csalódtam ételben, isteni volt rántva. Kicsit talán azzal a klisével élnék, hogy olyan volt, mint a csirke, de közben egészen más. A kedvencem biztos nem lesz, de örülök, hogy megkóstoltam.
Az étlapon egyébként van egy Gárdonyi kedvencei lap is, amit Gárdonyi egy megtalált bevásárlólistája és a Mesterszakácsuk képzelete által készítenek el. Kata a pisztrángot próbálta Gárdonyi módra, én pedig a rumos-gesztenyés palacsintát, vajon sütve és az ebéd mellé még egy "dedikált" képeslapot is kaptunk Gárdonyitól.
Ebéd után kimentünk a Líceum elé, ahol a vitézlőiskolások tartanak edzést ( amúgy minden kedden és csütörtökön 4-től 6-ig) és fotóztuk a kicsiket, néztük hogy játszanak és íjászkodnak.
Aztán még sétáltunk kicsit a városban a barátainkkal, és lassan elkezdtük a búcsúzkodást, mivel nagy szomorúságunkra, hazamentek. Délután még kikísértük őket az ajtóig, majd elindultak a vonatállomás felé. Rossz érzés volt, mivel 5 napig voltak itt Egerben, és tudtunk kivel osztozni az itteni örömeinkben, és a blogkészítés is könnyebben ment többen.
Még csak ki se tudtuk fújni magunkat az ebéd jóllakottságából, amikor már a Senátor házba kellett indulnunk a Muzsika a teraszon nevű rendezvényre, ahol Halmos András énekelt, egy zongorista, és egy dobos kísérettel, de néha egy fuvola is megszólalt a koncert alatt. Az ilyen helyeken szokásosabb számok kerültek a listára, de jól esett egy-két kalsszikus, és összességében ügyes volt a zenekar.
Ha lehet mondani éttermet, amit legalább annyiszor ajánlottak, mint kocsmának a Bíborost, akkor az a Senátor Ház. A vacsora elfogyasztása után rá is jöttünk miért. Már az előételnél el voltunk ájulva, aminek szőlős libamáj creme brulee-t rendeltem, házi kalácsot, és zöld dió befőttet szolgáltak fel mellé. A nagy meleg miatt, egy idény jellegű gyümölcslevessel folytattam, majd őzgerincet kértem habos puliszkával, befejezésül pedig karamelles madártejet mákosrétessel. Kata egy kicsit finomabb menüt evett, de az ő menüje is isteni volt, végigkóstolgattuk egymásét is. Soha nem jártunk még ilyen luxus minőségű étteremben, alig győztünk hálálkodni az élményért, és a vacsoráért, teljesen odavoltunk! Vacsora után hazaandalogtunk, és rögtön ágybadőltünk. Szép kis nap volt!
