Elkaptak minket… elkaptak és megkötöztek… aztán térdre kényszerítettek és faggattak! Kik vagyunk, honnan jöttük, mi után kémkedünk? Tudunk-e törökül??? (Hogy jön ez ide?...) Meghurcoltak minket, pedig direkt a nyakunkba akasztottuk a polgármester úrtól kapott VIP-kártyáinkat! Erőszak kora reggel! Ráadásul tanúk előtt!! Egy egész seregnyi újságíró előtt… - eddig tartott a meghökkentő, döbbenetes és végtelenül erőteljes felütése a mai nap bejegyzésének! Mindenki fellélegezhet, ez az egész csak színjáték volt… (persze, ha valóban megtörtént volna, valószínűleg triplájára nő a médiaérdeklődés, talán még a CNN is lehozza). Tehát reggel 9-től egy rendhagyó sajtótájékoztatón vettünk részt a Várban, a Dobó Bástyánál – ez a „rendhagyó” változat most a divat mifelénk! Fegyelmezetten ülni egy fehér terítős asztalnál bubis víz mellett olyan snassz… Egy rövid kis jelenetben szerepeltünk, melyben az egri Vár strázsamestere gyanús alakokként ejt minket foglyul, kérdőre von, végül besoroz várvédőnek.  Mindez a tizenkilencedik Végvári Vigasságok népszerűsítése érdekében történt, ami idén augusztus 15-től 17-ig tart majd, s igazán izgalmas programmal szolgál az érdeklődők számára. Megelevenedik a történelem, de nem akárhogyan!

Az 1552-es ostromot és annak előzményeit ismerheti meg elsősorban a közönség: elemeire bontva, interaktívan, rendkívül látványos formában. A három nap alatt számtalan kulturális program várja a látogatókat, haditorna, tüzérségi és fegyveres bemutatók, gyermekeknek szóló foglalkozások és persze a Vár ostromának „dramatizált” megjelenítése. Hogy nekünk milyen szerepünk lesz ebben a színes kavalkádban, még nem tudjuk pontosan – az alapos dokumentálás érdekében lehet, hogy a „tipikus turistákat” fogjuk játszani, (emlékeznek a kedves blogmustrálók: ahogy a szépasszonyvölgyi buszozásnál), vagyis egyik kezünkben kamera, másikban fényképezőgép, a harmadikkal pedig jegyzetelünk. Meglátjuk!

A sajtótájékoztató végeztével adtunk pár riportok Tv-nek, netes oldalaknak, majd Saxinger Veronikával útnak indultunk a Mátyus Udvarházba egy kis sétakocsikázásra!  Autóval úgy öt percre található Eger belvárosából a Noszvaj felé vezető úton (gyalog huszonnégy, sárkányrepülővel két és fél). A huszonhat hektáros tanyán a lovas szolgáltatások mellett étterem, panzió, játszótér található, valamint kemencés és grill udvar.

Kedves szülők… jól figyeljetek… Apa, anya! Egy hetes táborozási lehetőség is van a Mátyus Udvarháznál a gyermeketek számára, ahol megismerkedik a lovakkal való bánásmóddal, a lótartás összes technikai részével! Megtanulhat fogatot hajtani, s olykor fel is pattanhat az áldott jószágra! Persze szerez közben egy-két havert, barátot, akikkel együtt csutakolja, fésüli a pacikat, összetéveszthetetlen istállószagban takarít… s ha nem vigyáz, kialakul benne némi felelősségérzet is! Közben Te elmehetsz bowlingozni, bungie-jumpingolni, wellnessezni, asztalt táncoltatni szektás spanokkal, vagy asztalon táncolni a volt gimis osztálytársakkal… egyszóval jut némi idő magadra is, miközben a gyermeked a lehető legjobb helyen van! Szóval egy sétakocsikázásra nevezhettünk be – persze, mint utasok, ugyanis a fogathajtó technikánkon van még mit csiszolni – s mögöttünk is jött egy kis fogat csupa kislánnyal a „fedélzetén”.

 Tettünk egy kört a környék dimbes-dombos részein, csodálatos panorámában volt részünk, mindenkinek ajánljuk a sétakocsikázást, aki szereti  egy kicsit „kisimítani” a lelkét némi természetjárással. Mikor visszaérkeztünk az udvarházhoz körülnéztünk pár istállóban, megfigyeltük, hogy tartják karban a lovakat, bekukkantottunk a fogatmúzeumba is, majd betértünk a rendelkezésre álló étterembe. Reni  túrós csuszát evett mangalica-szalonnakockával, majd reszelt almás palacsintát csipkebogyó lekvárral, Bálint magyaros pisztrángot chips burgonyával és kakastaréjjal. (Lóhús természetesen nem szerepel az étlapon, mivel nem a feketehumor jegyében állították össze a repertoárt.) Nagyon köszönjük a Mátyus Udvarháznak ezt a nagyszerű délelőttöt, aminek koronája ez a tartalmas ebéd volt!

Időközben elkezdett szakadni az eső, így kocsival vittek át minket a Szent István Rádió stúdiójába, ahol Bérczessy András készített velünk riportot. Lassan félidőhöz érkezünk egri tartózkodásunkat illetően és rengeteg mindenről tudunk már beszámolni – persze minderre itt van a blog, de így is van még miről mesélni egy-egy interjú alkalmával.

Az időjárás meglehetősen jól nevelt itt Egerben… sosem babrál ki a programunkkal (ééés MOST kiabáltuk el!). Mire végeztünk a Rádióban, elállt az eső, s így semmi akadálya nem volt, hogy elinduljunk a Szépasszony-völgybe eleget tenni egy újabb meghívásnak. Ezúttal gyalog mentünk és állíthatjuk, hogy az égvilágon semmi megerőltető sincs abban, ha az ember Eger belvárosából a saját lábán jut el a völgybe. Persze a visszamenetellel lehet némi gond, ha az ember igazán kihasználta a völgy adottságait… De mi nem azért mentünk, hogy a sárga földig igyuk magunkat, hanem mert Sütő Gergő invitált meg minket éttermébe, az Édeskertbe, ami a völgy elején található. S hogy van-e valami különleges ismertetőjele a helynek? Persze, hogy van!!! Nem is akármilyen… nem, nem óriásfakanál… nem is egy hatalmas közhelyes kuktássipka a bejárat fölé szögezve… hanem egy arapapagáj személyesen! Persze kalitkában, de a vendégek kedvéért Gergő olykor kiveszi, ha valaki kíváncsi rá közelebbről is. Leszögezhetjük, hogy Lilu az étterem celebje!

No, de jöjjön a gasztro-élvezet! Egy száraz Cabernet Savignon-nal, valamint egy édes Merlot-val kezdtünk, a Sike Pincészetből. Igen… édesszájúak vagyunk – a szakértő borászok most felszisszennek, de Gergő is elárulta, hogy rengeteg vendég igényli az édes – de legalább a félédes -bort! Nos, mi is közéjük tartozunk! S mivel alig 2-3 órája ettünk utoljára gondoltuk, megkóstolunk pár finomságot az Édeskert konyhájából!

 Reni sült csülök falatokat evett hagymás burgonyával, Bálint Rosé kacsamellet vörösboros áfonyamártással és burgonyakrokettel. Igen, ez a nap némileg hedonistára sikerült… A kacsamell egyébként sousuide-technikával készült (csak, hogy valami kibogozhatatlan idegen szó is szerepeljen a gasztro-részben). Az étterem  szolgál a nemzetközi konyha remekeivel, de túlnyomórészt (mivel Szépasszonyvölgy-szerte erre van a legnagyobb igény akár tetszik, akár nem) hagyományos hazai ételeket kínálnak. A hely kellemes, az étel kifogástalan, a papagáj még beszélni is tud – egy gyomorból felhozott „gyagyás”-t mi is hallhattunk – mindenkinek bátran ajánljuk a „papagájos éttermet”, hivatalos nevén az Édeskert Étterem És Fagyizó-t – mivel előterében fagylalttal is szolgálnak! Egy ilyen ara, mint Lilu legalább hatvan évig is eléldegél, tehát simán elképzelhető, hogy még fél évszázad múlva is Gergő éttermének attrakciója lesz - semmiképp sem az étlapon, csak diszkréten a kalitkában – úgyhogy a következő generáció is általa azonosítja majd be a vendéglőt! Gergő kedves és közvetlen volt hozzánk, s rengeteget mesélt nekünk a völgyről, illetve, hogy mekkora munkával jár itt éttermet üzemeltetni. Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz, reméljük, néhány blogmustrálónak sikerült felkeltenünk az érdeklődését az Édeskert iránt! 

Most jött csak a neheze… tele hassal valahogy fel kellett mászni a hegyre – na jó, dombocskára… - egy kis sport direkt jót tesz, no meg további terveink vannak estére! Levezetésképpen kisétáltunk az Érsekkertbe, aminek sarkában épp a Nyughatatlan zenekar adott koncertet. Róluk el lehet mondani, hogy minőségi szinten nyomják az alternatív country-t, legfőképp Johny Cash-számokat vegyítenek saját szerzeményeikkel. Tavaly már hallgattuk őket egy koncert alkalmával, akkor nagyon pörgős, derűs estét produkáltak, s ezúttal is tekintélyes nézősereg gyűlt össze, hogy élvezze a muzsikájukat.

 Érsekkerti sétánk során tanúi lehettünk egy zenés próbának a kisszínpadon (ahol pár napja a Csoportterápiát láttuk), a Tanulmány a nőkről című előadás dalait próbálták, pár nap múlva láthatjuk majd a produkciót is! Nem sokkal ezután betértünk a Gabi néni által ajánlott fagyizók egyikébe, a Harmos-ba, s leteszteltük a portékájukat! Reni koboldok kedvencét és nagymama krémjét evett, Bálint (a hagyományosabb elnevezéseknél maradva) csoki-citromot. Esti romantikus sétához tökéletes választás volt!

Ismét szétnéztünk olyan környéken is, ahová nem köt semmiféle program: az Eger-patak mentén haladtunk egy ideig, s –ahogy tegnap este is az ellenkező irányban - panelházakba botlottunk. Meg kell említenünk, hogy a panelek között meglehetősen sok ZÖLD-et látni városszerte, vagyis nem jellemző, hogy csupán üres, szürke betontenger lenne a sűrűbben lakott helyeken.

 Utunk a Macokba vitt, hogy elfogyasszunk egy könnyed kis vacsorát. A lehető legjobb helyre ültünk, a teraszra, ahol láthattuk, hogy száll le az éjszaka a Tinódi térre. Az étterem vezetője, Szternák Péter szívélyesen köszöntött bennünket, s elbeszélgettünk vele az eddigi élményeinkről. Kímélő vacsorát kértünk ennek a kalóriákban kissé túltengő napnak a végén, így evett Reni egy krémösszeállítást némi kenyérrel  (nem leszünk önzők, eláruljuk a részleteket is: padlizsánkrém, kecskesajtkrém aszalt paradicsom-krém és lilahagyma lekvár), Bálint pedig Macok salátát fogyasztott pácolt lazaccal. A vacsora végeztével az étterem kellemes zsibongását hallgatva mentünk fel a szobánkba, ma este nem kell sarkokat számolni, már jó ideje „itthon vagyunk"! Ismételten nem lehetett okunk  panaszra, isteni nap volt! Kivéve a hírt, ami reggel fogadott az interneten... nyugodj békében Kapitányom!

További fotók a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.632691856828830.1073741837.622531187844897&type=1