Álmunkból felkeltve is tudunk már költözni… a magyar ugye egy vándorló nép volt valamikor! Mi ketten is megőriztünk valamicskét a hagyományainkból, s a programunknak megfelelően áttelepültünk az Imola Udvarházból a Szent István Hotelbe! Remek volt ez a pár nap, amit az Imolában töltöttünk, igazán megérdemel még pár mondatot! Egy igazi, fiatalos lendületű szálló a nagyszerű Macok Bisztró és Borbárral, ami a város legjobb séfjével, Macsinka Jánossal büszkélkedhet. Az utóbbi egy évben ez a hely jelentős változásokon ment keresztül, előtte például valamivel szigorúbb, „fehéringesebb” volt a hangvétel  az étteremben, ma viszont konkrét cél, hogy az ember ne szégyelljen betérni hozzájuk akár egy laza nyári szerelésben sem, nincs kőbe vésett „dress-code”, s így talán egy szélesebb kör tudja látogatni a Macok Bisztrót. Az új design Ipacs Géza egri grafikus munkáját dícséri- az ő egyéni látásmódjának köszönhetően meglehetősen fotogén lett az étterem. Nem véletlen, hogy a Stílusos Vidéki Éttermiség tagja a Macok Bisztró! Hozzájárul ehhez az egyedülálló borkínálat is: régebbi évjáratú borokat is tartanak, egy része már magának az eredeti borásznak sincs a pincéjében! Minden hétre igyekeznek valami egyéni programot szervezni – a napokban például egy kis latinos zenét hallhattunk gitáron udvar-szerte – de van állandó ötlet gyermekek számára is: A Pocok Vacok a Macokban! Vagyis: gyermekfoglalkoztató minden vasárnap 12 és 16 között. Anya és apa áldják az eget, hogy meg tudnak ebédelni, miközben kisfiuk-kislányuk török szultánt, váracskát, kazamatákat rajzolgat a sarokban – illetve… a Vacokban! Egy 25 fős terem áll rendelkezésre céges tréningekhez is, valamint meg kell említenünk, hogy a szálló hat nagy családi apartmannal is rendelkezik! Még egyszer nagyon köszönjük azokat a csodás ételkülönlegességeket, amiket Macsinka János álmodott a tányérunkra, köszönjük a közvetlen, de mégis előzékeny pincéreknek a törődést… Most már sajnos mennünk kell…

Egyre magasabbra törünk! De legalábbis a három csillaggal bíró Szent István Hotel szintjéig mindenképp! Mert ugye épp nem egy sík alföldi tájon vagyunk, hanem előfordulnak itt kisebb dimbek-dombok….és bizony ezeket néha meg is kell mászni… Na jó, ne dramatizáljuk túl a helyzetet, egyezzünk ki annyiban, hogy a Szent István egy picivel magasabban van, mint az eddigi szálláshelyeink! Gyalog a központtól csupán tizenöt perc, de a panoráma kárpótol mindenért!!!  A cuccainkat autóval segítettek felhozni, aztán az Egerbike-bringákért is átmentünk még az Imolába. Már korábban is elintéztünk magunknak egy elég masszív izomlázat azzal, hogy a minaretbe frissen és üdén szaladtunk fel – mint egy gyakorlott müezzin -, a dombon felfelé való biciklizés is biztos meghozza majd a maga gyümölcsét… Új hotelünk igazgatója, Tamás Zoltán rögtön egy welcome-drinkkel – egy kis pálinkával köszöntött bennünket, mielőtt felmentünk volna megcsodálni a legújabb szobánkat. Jó érzés az, amikor „itthon van” a házigazda és gondol Rád - és kapásból nem hagyja, hogy szomjasan lépd át a küszöbét…  Tehát a szívélyes üdvözlés után elfoglaltuk a szobát! Az igazat megvallva legelőször a teraszt foglaltuk el, egyszerűen nem tudtunk betelni vele, akár teniszmeccset is lehetne rendezni rajta, olyan hatalmas.  A szoba tágas és a cuccaink praktikusan elférnek benne – azonban tény, hogy jól meg kell gondolni, miket viszünk magunkkal, ha épp a városba indulunk, nem könnyű visszaugrani egy-egy itt felejtett holmiért! Magát a hotelt csak később lesz időnk feltérképezni, de már az első benyomások is nagyon pozitívak. A szálloda több épületből áll, s ezeket egy alagútrendszer köti össze – nagyon komoly – és milyen praktikus! De ne szaladjunk ennyire előre: költözködés után lementünk a városba magunkhoz venni valami ennivalót. Az Il Padrino-ban ettünk, Reni négysajtos, Bálint pedig egy magyaros pizzát. Az, hogy ismét – ezúttal  véletlenül – találkoztunk Reni egyik volt gimnáziumi iskolatársával és férjével, Zsoltival (aki Reni évfolyamtársa volt a gimiben) az vagy azt a klisét jelenti, hogy „jaj, de kicsi a világ”, vagy azt, hogy „ó, nincsenek véletlenek”, vagy azt, hogy az Il Padrino egy nagyszerű hely minőségi pizzákkal és igencsak népszerű! Meglehet, hogy mindhárom dolgot jelenti egyszerre, mert a világ tényleg nagyon kicsi – ez nem véletlen! –  a hely pizzája isteni,s a kiszolgálás még csúcsforgalomban is pörög! Megebédeltünk, beszélgettünk egy keveset, majd délutánra tudtunk találkozót egyeztetni  Szternák Péterrel és feleségével, Dudás  Tímeával; a Macok négy üzemeltetője közül kettőjükkel. Amit így megtudtunk tőlük a bisztróról, azt már a bejegyzés elején leírtuk. (Nem kötelező visszalapozni, bízunk a kedves olvasóink memóriájában.) Tehát a délutánunk második felét az ő társaságukban töltöttük, majd a Vár felé vettük utunkat!

Alig vártuk, hogy láthassuk végre a Végvári Vigasságok forgatagát! Mindenhol korabeli ruhákban ide-oda futkosó hagyományőrzők, millió árus, illetve játszási lehetőség a gyermekeknek, hogy jobban megismerhessék a magyar történelem bizonyos részleteit.  Szerszámokkal, fegyverekkel, vagy akár madarakkal is ismerkedhetnek itt, vagy betérhetnek a Gárdonyi kuckóba, ahol játékos módon ismerkedhetnek meg az íróval a legkisebbek is. Mi többek között a Panoptikumba is lementünk, hogy életnagyságban lássuk Gárdonyit, illetve az Egri csillagok szereplőit – közben a musical eredeti szereposztásának hangfelvétele szólt, nagyon „dizájnos” volt az egész!

A fő attrakció, amit mindenki várt, az OSTROM! Sokat hallottunk már róla, de élőben még sohasem láttuk. A résztvevők a kezdés előtti órában már nagyon be voltak sózva, szinte érezni lehetett a „premier-lázat”! Tudjuk, hogy minden évben lemegy ez a műsor – vagy inkább történelmi piro-show – mégis úgy tűnt, rendkívül fontos ez mindenki számára és rettentően komolyan veszik, ezt a nagyszerű, kultikus eseményt! A Vár belső udvara kezdéskor alaposan megtelt nézőkkel, itt mindennek pontosan kell működnie, különben még a végén a törökök nyernek! Kaptunk egy kis ízelítőt a hagyományőrzők, amatőr előadók prezentálásában az ostromot megelőző előzményekről.  Jó pár prirotechnikai eszköz és számos lelkes résztvevő segítségével megelevenedtek az ostrom eseményei! Anyukák, apukák magyarázták a gyermekeknek, hogy kik a turbános bácsik, hogy miért van pirossal bekenve a bácsi feje, hogy miért nem fáj az, ha itt valakit kettészel az ágyú… Ez az igazi történelemlecke – nem egy fullasztó tanteremben kell bemagolni az anyagot, hanem a gyermek mindent élőben láthat és megjegyezhet! A belső udvar eseményei után a kapunál folytatódott a látszólag vérre menő csihi-puhi. Akcióba lendültek az egri nők is – mert ugye, mint tudjuk, 1552-ben a szebbik nem is képviseltette magát a falaknál (nem csak Székely Bertalan elhíresült festményéhez álltak modellt a kolléganők)!

Már megint a törökök vesztettek – ez minden évben összejön…. Számunkra volt az egésznek egy kis sajtótájékoztató feelingje, hiszen a turisták között mindenkire jutott fejenként egy kamera - ahhoz, hogy jól lássunk, át kellett vágni magunkat a Sony, JVC, Samsung-mezőkön, de megérte! Kicsire nem adunk – stílusban volt itt tucatnyi ágyúropogás, vérre menő tusa kardokkal, igazán autentikus műsor! Végül török-magyar együtt hajolt meg és vonult fel a népes nézőtábor előtt, ismét pontosan egy év van hátra a történet újrajátszásáig! 

Felgyalogoltunk a Szent Istvánhoz, s betértünk vacsorázni a Trezor-ba, a hotel föld alatti éttermébe, ahol a svédasztalon kívül az étlapról is választhattunk. Előételnek különböző kenhető krémeket kaptunk – májkrém, tepertőkrém – majd Reni marhalábszár pörköltet evett hagymás sztrapacskával, Bálint pedig lazac steak-et steakburgonyával. Az egész étterem rendkívül hangulatos a rengeteg impozánsan elrendezett borosüveggel. Egy (nem is olyan kis) föld alatti gasztro-paradicsom! Ismét Tamás Zoltán vendégei lehettünk egy-egy pálinkára, s kaptunk tőle egy egyedülálló, hamisítatlan egri souvenir-t, mégpedig, egy helyben palackozott, limitált szériás EGRI LEVEGŐ-t – amit tulajdonképpen tizenegyedik napja szívunk, de így külön palackban valahogy mégis jobban esik ránézni… Köszönjük! Igen, első éjszaka, sarokszámlálás! Az utolsó szálláshelyen…

A nap további fotói a facebook-oldalon:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.634447373319945.1073741842.622531187844897&type=1