Nem sokkal kakaskukorékolás után sikerült befejeznünk a legújabb blogbejegyzést, s igyekeztünk a Platán füves teraszára, hogy kapcsolatot létesítsünk az Univerzummal! Igen… ebben a hotelben ezt is lehet! Nem kell hozzá más, csak egy polifóm és egy szakértő, aki segít kapcsolatot teremteni a felsőbb energiákkal. Vagyis: húsz perces jógán vettünk részt Kosztolányi Gyöngyivel, aki  etka jóga oktató és reiki mester, mellesleg magyar-angol szakos tanár.  A végzett gyakorlatok (és egyáltalán a jóga) célja, a test és a lélek szinkronba hozása, tehát semmiféle természetfeletti kanálhajlítgatós vajákolás nincs a dologban. Pár egyszerű mozdulatsort tanultunk, magunkba szívtuk a környéken repkedő összes pozitív energiát, hogy újult erővel vághassunk neki a napnak. (Mivel reggelire egyelőre nem került sor, így maradt a pozitív energia, ami éhgyomorra fogyasztva talán még hatásosabb tud lenni!) A jóga alkalmazása életformává is válhat, az embernek minden nap kellene szánnia magára legalább 5-10 percet, amíg megnyugtatja a testét és a lelkét. Ez a kapcsolat az Univerzummal-dolog (ami a gyakorlatok végzése során valóban elhangzik) első hallásra misztikusnak tűnhet (talán második hallásra is), de, ha az ember nyitott rá, hogy új dolgokat fedezzen fel, nem kizárt, hogy valóban megtapasztalja azt a plusz energiát, amit az Univerzum nyújthat számára. Fejünk búbján keresztül is áramoltattuk az energiát (ha már az van legközelebb az ég felé, így láttuk praktikusnak), tehát Bálintnál az a világosabb folt a feje tetején korántsem kopaszodás, hanem egy szimpla galaktikus átjáró az energiák számára. Sajnos húsz perc nyilván nem elég ahhoz, hogy mi legyünk testileg-lelkileg a legszinkronizáltabb lények a Platánban, de mindenképpen jót tett egy kis tudatosan irányított pihenés.

 Mindezek után alaposan felpörgött a napunk, siettünk riportot adni a Rádió Eger-nek, ahol összefutottunk Kelemen Csaba színművésszel, az Agriai Nyári Játékok ügyvezetőjével, s hallhattunk pár szót az Egri csillagok című musicalről is, amit szombat este nézhetünk meg a Vár színpadán. Végre ott tartunk, hogy egy riportban nem csak a vágyainkat fogalmazhatjuk meg, - „ezt szeretnénk, azt szeretnénk majd, kisbicskát, meg tűzoltóautót, meg sok ismerőst Egerben” - hanem a tapasztalatainkat is elmondhatjuk. Rohamtempóban zajlanak az események, gyűlnek az élmények és az ismerősök. 

Az interjú után siettünk reggelizni a Platánba, hogy aztán rögtön beugorhassunk egy kis elektroterápiás kezelésre, ami szintén a hotel szolgáltatása. Fogalmunk sem volt, hogy mi vár ott ránk… A neve hallatán kapásból valamilyen villamosszék-szerű dolog ugrott be, vagy elmegyógyintézetes (ZS-kategóriás) filmekből ismert elektromos sokkológép, ami durván serceg és szikrákat okád használat közben. Szerencsére korántsem erről volt szó… Az elektroterápia – noha árammal dolgozik – kábé annyira veszélyes, mint tarka pillangókat nézegetni a virágos réten. Mivel a Platán alapvetően egy rekreációs gyógyászati szálloda, így szolgáltatásainak nagy része az egészség megőrzésére és gyógykezelésekre irányul. Főként kopásos megbetegedéseknél, izomfájdalom esetén kiválóan alkalmazható ez a terápia – tudtuk meg Demeter Anettől, aki némi ízelítővel szolgált a kezelésből. A legfontosabb kellék: egy kis szürke „doboz”, olyasmi, mint a 90-es évek playstation-je, csak épp nem Super  Mario megy rajta, hanem egy gyógyászati rendszer, ami egy-két kábellel a testhez csatolható, s a kezelés fajtájától függően működtethető. Elektromos árammal stimulálja, passzívan kezeli az izomzatot. Tetszenek ugye emlékezni a Vissza a jövőbe című kultikus sci-fi végén, mekkora villám vág bele az óratoronyba? Ami visszarepíti Marty-t a saját korába… Na, annál valamivel kisebb mennyiségű – milliamperben mérhető - áram  jut a testbe, s fejti ki gyógyító hatását. Reni a fél kezét adta az ügyért, Bálint pedig egy csukló-ultrahang kezelést kapott. Természetesen egy-egy alkalom alig számít valamit, a látható, érezhető javulás – persze a betegség mértékétől függően – úgy a tizedik alkalom után következhet be. 

 Ezek után a belváros felé vettük az irányt, de még elfogyasztottunk egy kávét nem messze a Platántól, az Aqua Quick gyorsétterem kerthelyiségében, s a közeli parkban gyönyörködtünk. Majd felnéztünk az égre… Talán a Harry Potterben láttunk utoljára ilyen komor égboltot… Itt ugyan nem celebvarázslók készültek összecsapni, csupán egy kiadós zuhé előkészületei folytak, mégis meglehetősen nyomasztó volt, hogy délben ilyen szinten elfeketedik minden.

  Iszkoltunk is a Várba, ahol Érsek Lajos várt ránk, hogy körbevezethessen. Az eső meglehetős agresszivitással zúdult le, de mi már egy kiállításon hallgattuk tőle a vár történetét, s nézegettük a számos fennmaradt emléket, amik megerősítik a történetek hitelességét. (Fotókat sajnos nem készíthettünk a tárgyak érzékenysége miatt.) Meg kell osztanunk veletek, tisztelt blogmustrálók egy észrevételünket! Rengeteg emberrel találkozunk, akik szinte valamennyien ebben a környezetben nőttek fel és imádják a városukat! A történelmét, a levegőjét, az utcáit, a sikátorait… s örömmel, nagy belső kedvvel beszélnek róla. Eddig bárkitől kértünk tanácsot, mindenki lelkesen segített, ennek a városnak a lakosai – nyílván, akikkel eddig találkoztunk – megbecsülik, s örömmel reklámozzák a helyet, ahol élnek. Lajost sem lehetett zavarba hozni olyan kérdéssel, amire ne tudott volna válaszolni. Láthattunk számos makettet a vár különböző „életkoraiból”, fennmaradt fegyvereket, mindenféle tárgyat, amit a régészek felszínre tudtak hozni. S, hogy maguk a régészek hogyan dolgoznak, mennyi munkába kerül, míg a vitrinbe rakhatnak egy törött kancsót, vagy egy rozsdás vasszöget – ezzel egy külön kiállítás foglalkozik (a Műtárgylesen), ahol frissen talált (az újjáépülő Dobó tér feltárásából származó) régészeti leletek is megtekinthetőek, s így közelebb hozza a látogatóhoz ezt a szakmát, s talán jobban érti, értékeli, amit lát. Lajos mesélt egy régészről is, aki nem megfelelő biztonsági körülmények között kezelt egy leletet, s ebből kifolyólag összeszedett némi bubópestist – vagyis ez korántsem egy veszélytelen szakma (reméljük, ezzel nem tántorítottunk el senkit attól, hogy  régészeti fősulira menjen… maszkot kell viselni….meg talán kesztyűt… és el lehet kerülni az ilyen problémákat). 

Miután az eső elállt betértünk ebédelni a Minorita (söröző, borozó) Étterembe. Reni  hideg gyümölcslevest tejszínhabbal, és egy birkapörköltet evett, Bálint pedig Végvári vitézek eledelét (sonkával, almával, sajtmártással töltött csirkemell). Csillagos ötös… Minden! Közben az ég ismét beborult, küldött egy újabb adag vizet, de ezúttal a Minorita vendégszeretete óvott meg minket.

Délután sétáltunk egy kicsit az Érsekkertben – kisebb népzenélésre lettünk figyelmesek a színpadnál, s mi is élveztük a műsort pár percig - készítettünk pár fotót, az Érsekkert romantikáját egyszerűen muszáj valamilyen módon „konzerválni” és eltenni későbbre is!

Hogy egyszerűbb legyen számunkra a közlekedés az Egerbike ajánlott fel számunkra két biciklit! Nem kifejezetten értünk a bringákhoz – mármint a márkájukhoz – tehát, nem arról van szó, hogy feldőlünk velük, mert nem tudjuk, mire való a pedál, csupán arról, hogy számunkra nem mond sokat a márkanév, illetve a technikai felszereltségéhez sem értünk kifejezetten. De nem is baj, guruljon! És nagyszerűen gurul mindkettő, köszönjük!

A Platánban eljött a pillanat, hogy Reni is kihasználja a masszázs lehetőségét, s így került Munkácsi Dániel keze alá (szó szerint), aki szintén egy szőlőmag olajos masszázzsal szolgált. Az itt dolgozó fiatalok mindegyike kiváló szakembernek tűnik, gyógyászati kérdésekben nagyon otthon vannak, s szívesen tesznek javaslatokat is a vendég számára a szolgáltatásokat illetően. Megtudtuk, hogy minden masszőrnek kialakul – az oktatásban megtanult fogások mellett – egy „masszőr egyénisége”. Tehát mindenki másképp masszíroz, más szokásokkal.  Hogy mi mindenről mesél az ember háta, miről árulkodnak az izmok (természetesen feszültségről, testtartásról, akár egy egész életmódról is) zavarbaejtő pontossággal tudják megmondani az Imola Hotel Platán gyógymasszőrei. Ez is egy szakma… és a hotelben dolgozó csapat kiválóan műveli!

Vacsorára (mely szintén a Platánban volt), mindketten kelvirág krémlevest ettünk pirított sonkával, valamint grill serpenyőst fűszeres cikkburgonyával, desszertnek bundázott almát házi készítésű fahéj fagylalttal – s kaptunk kóstolót egy finom Egri csillagok-ból is. Persze, borról van szó. Kiváló vacsora volt szuper kiszolgálással. Ez is egyfajta egyesülés volt az Univerzummal…

Hét óra körül várt ránk a Solar Beach, ami a Platán egyetlen térítésköteles szolgáltatása a vendégek számára (a többi Wellness nyalánkságon kívül, amik benne vannak az árban). Ezzel a - kis hazánkban egyedülálló- szolgáltatással  a bőrben termelődő D vitamint sokszorozzuk szervezetünkben, ami számos jótékony élettani hatást vonz magával, mint például a kálcium-felszívódás javulását. Mind emellett bőrünknek megnyerően szép színt kölcsönöz. Egy nyugis szobáról van szó, ahol elfekszik az ember, és … tulajdonképpen az égvilágon semmit nem csinál, csak hagyja, hogy hasson rá a sugárzó D-vitamin. Különösebben nem fáradtunk el a Solar Beach tizenöt perces használata közben, úgyhogy átugrottunk egy kis pezsgőfürdőzésre a szomszéd terembe, hogy levezessük a napi feszültséget és, hogy … megint ilyen Univerzumos dolog történjen velünk. Történt is, a pezsgőfürdő elég jó masszázs-hatást fejt ki az emberre. Akkorát, hogy utána átugrottunk egy kicsit a sómedencébe is, ahol a nevével ellentétben nem só van némi vízzel, hanem víz némi sóval, ami szintén jótékonyan hat az ember egészségére.

A nap lezárásaként új bringáinkon átkerekeztünk a Szépasszony-völgybe (úgy 15 perc alatt), hogy megnézzük a Szabadtéri Színpadon a Turay Ida Színház előadásában az Indul a bakterházat. A színháznak nagyon hangulatos nézőtere van , s infóink szerint akár ezer főt is képes befogadni az épület. Színészként előadásokat és kollégákat természetesen nem fogunk minősíteni, nem lenne ízléses dolog „megmondani a frankót”. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ingyen nézhetjük őket… A közönség nagyon vevő volt a mai produkcióra, nagyszerű, hogy ilyen gyönyörű környezetben igény van a kultúrára! A Szépasszony-völgyet csak futólag láthattuk sötétben, de a következő napokban tüzetesebben is szemügyre vesszük. A vendéglőkből áradó zene, az egész völgy hangulata nagyon izgalmas! Hazabringázni pedig kábé 8-10 percbe került. Véget ért a móka mára, zárul… dehogy zárul, még ezután jön a java!

A nap további fotói a Facebook-galériában: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.630895313675151.1073741832.622531187844897&type=1