Tegnap délelőtt érkezett meg Pestről az egyik ismerősünk, Wobe, akivel a jelentkező kisfilmünket készítettük. Mivel fotózik, rögtön élt is a lehetőséggel, hogy feljöjjön velünk a Dobó téri Minorita templom állványzatára. Az épületet most újítják fel, és mi előre meg tudtuk nézni, hogy milyen szép lesz. Pár képen most ti is megnézhetitek. Mindhárman felmentünk a legtetejéig, ami körülbelül 35 méter magasan lehetett. Az ott dolgozók, és mi is nagyon büszkék voltunk Katára, mert azt mondták, hogy ő volt az egyetlen lány eddig aki felment az állványzat legmagasabb pontjára. Érdekes volt előbb látni a templom eldugott, lezárt részeit, mielőtt besétáltunk volna a gyönyörűen díszített belsejébe. Hatalmas élmény volt felülről látni a várost, habér elég sok helyről nagyon jó a kilátás, ebben a látványban még csak kevesen részesültek. 

Eléggé kifáradtunk az egy órás állványzaton mászkálásban, és szomjasak is voltunk, úgyhogy elhatároztuk, hogy iszunk valamit, meg egy kávét, de aztán rájöttünk, hogy akár meg is ebédelhetünk, ha már épp a dobó tér környékén vagyunk, szóval beültünk a Macok bisztróba, mivel utána úgy is a várba mentünk ruhapróbára, pont útbaesett, ráadásul nagyon sokan ajánlották már nekünk.

Maga a bisztró egy szuper multifunkciós hely, a teraszos kiülős placc pont jó egy kora délutáni rosé fröccsözéshez a haverokkall, de a fedett részen ahogy beljebb haladunk, találunk magasabb asztalokat is bérszékes ücsörgéshez, de egészen elegénsan terített asztalokat is üzleti megbeszélésekhez, sőt még egy egészen családias nagy asztal is van középen, amit külön feldob a hely grafikai designja, és a kis gyerekrajz a falon.

Az egész nagyon ki van találva, egy alapvetően olcsón előállítható, mindenki által ismert étel van felturbózva, a macok (lásd még: lapcsánka, tócsni, krumplilángos), amit több féle feltéttel kérhetünk az étteremben, egészen a "csak lazántól" a "fullosanig". Mi megkóstoltuk fullosan, és őzraguval is, valamint fullos mínusz sonkával. Maga a macok nagyon jól van megsütve, nagyon laktató, és pont jól el van találva. A feltét látványos, friss, és jó összhangban van a kicsit fűszeres krumpli lángossal, Előételnek gombakrémlevest ettünk, desszertnek pedig epres sajttortát, ami hármunk közül mindenkinél hódított, a mézes keksz alapon lévő kellemesen krémes sajt keveredése az eper eszenciájával. Ketten állítjuk, hogy eddigi legjobb sajttortánk volt életünkben. A leves nagyon jó krémes volt, viszont a palacsinta, levesbetétként valahogy nagyon furcsa ötletnek tűnt az elején, de kellemesen csalódtunk, és passzolt a rozmaringos fűszerezése miatt.

Még eléggé jóllakottan mentünk fel ruhapróbára a várba, ahonnan aztán Kata és Wobe visszaugrottak a lakásba, én pedig az Egri Vitézlő Oskolások edzésére
mentem, eléggé késve, szóval csak fotóztam, de azt legalább jó sokat. Nagyon izgalmas volt nézni, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mekkora fegyelemmel és szorgalommal tanulják meg a vívást és az íjászkodást. 

Onnan elsietve már nem is volt nagyon sok időnk, mentünk vissza a várba, mert már készülődtek a színészek és a vitézek az Egri csillagok esti nyilvános főpróbájára, amiben mi is kaptunk egy kevés statisztaszerepet, beállhattunk egy tömegjelenetbe, és elmondhattuk a csapattal a Dobó esküt. Hihetetlen élmény volt, nagyon izgultunk, mert csak a tegnapi próbán lett lebeszélve ez az egész, és nem igazán tudtuk, még, hogy mit hogyan kell, de szerintünk annyira nem voltunk bénék, de lehet, hogy a rendező úr máshogy gondolja. :)

Szerencsére nagyjából az egész előadást végig tudtuk nézni, mivel az első felvonást még a közönségből figyeltük, csak a szünetben öltöztünk át, én díszőrségi ruhába, Kata pedig egy nagyon szép női jelmezbe. Annyira jól sikerült a beolvadás, hogy Wobe. aki a nézőtérről várta, hogy fotózhasson miket, észre sem vett, és mint utólag kiderült a színpadnak pont a másik felére kapott jegyet, szóval fotó nem készült arról, ahogy szerepelünk, de szerencsére még az előkészületekről lőttünk pár képet. A gyors jelenetünk után már öltöztünk is át, hogy láthassuk a végét, ami nagyon izgalmas volt, a csata jelenteivel, a látványvilágával, ami egy kevés pirotechnikával dobtak fel még izgalmasabbá. A kedvenc részünk az egri nők dala volt, hihetetlen ügyesek a lányok, hazáig dúdolgattuk a dalt. Először látva, teljesen beleszerettünk az előadásba, így már értjük, hogy az egriek zöme miért nézni meg minden évben, és örülünk, hogy beláthattunk a kulisszák mögé, és megismerhettük a vitézeket, táncosokat, színészeket, és a kemény munkájukat, így egyszerre örültünk a nagyszerű előadásnak, és újonan szerzett ismerőseink sikerének. Nagyon jó este volt, köszönjük szépen.